Habony and Ivory, live together in perfect harmony, kezdett bele művészetének megtartásába a magyar kultúra napján Pataky Attila, aki lelkét nemcsak mulatósba és intergalaktikusba, de ünneplőbe is öltöztette, s aki kifejezetten a mai alkalomra derék történelemhamisítással is készült, amennyiben a hűtlenből hűséges lett hirtelen, a nehéz fejből pedig tiszta, magyar gondolat.
A nívós kultúrműsor után Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere biztosította az egybegyűlteket, hogy a tizenkettedik Orbán-kormány programjában kiemelt fontosságú elsődleges prioritásként, hogy ne mondja („hogy ne mondjam”) preferatúraként szerepel a „minden stadion mellé egy kultúrházat!” program, és akkor körbenéztem, mit szól ehhez az ünneplő tömeg, és láttam, hogy az ünneplő tömeg szájából nagyobb mennyiségű (hiszen hát: tömeg) levegő távozik; ilyenek ezek a január végi szoboravatások, látszik a lehelet.
S már csak egyetlen kínzó kérdés maradt megválaszolatlan, mely kérdés különben kellemes áramütés gyanánt szaladt végig a méltóságteljesen álldogáló tömegen, hogy akkor most kinek a szobrát is avatjuk, Rákay Philipét, József Attiláét vagy Tiborcz Istvánét, mire egy olajos hang visszakérdezett, hogy ki a faszom az a József Attila?
