A Fidesz-kommunikáció számára jól gyúrható alapanyag a hazai osztalékok világa. Az ellenség ugyebár csakis talicskázhatja kifelé a lóvét. Rogán Antal szerint az energiabefektetők az elmúlt 17 évben ezermilliárd nyereséget értek el. Pártmédiától rezsifórumokig ez már úgy hangzik, hogy ennyit vittek haza. Kit érdekel, hogy az osztalék csak a nyereség egy része, és veszteség után is fizethető?
A kormány azon se akadt fenn, hogy az ő külföldi stratégiai partnerei ennél nagyságrendekkel többet „talicskáznak” haza. Például a győri Audi, amelynek – más célra rendelt, de fideszes szóhasználattal – legalábbis egy kamion kellett ahhoz, hogy több év alatt felhalmozódott 900 milliárdnyi tartalékát kiküldje Belgiumba. Érthető a Fidesz hallgatása: ezt a pénzt nyilván nem lehetett Magyarországon értelmesen elkölteni.
De ez a többi haszonkubikosra is igaz. Míg a Fideszhez köthető, ködös offshore-hálók mindent megtehetnek, amit csak a papír elbír, addig a külföldi energiabefektetők osztalékát a Fidesz – ha jól értjük – be akarja tiltani. Ez nonszensz. Az osztalék olyan, mint a fizetés: ha a pénzét kockáztató befektető nem jut hozzá, egy idő után bezárja a boltot. Ettől még a kormány kétségtelenül dönthet úgy, hogy az egészségügyhöz hasonlóan mostantól az energiát, a vizet, a kenyeret, a ruhát meg a Való Világot is jó, nem pénzéhes állami vezetők fogják nekünk gyártani-szolgáltatni nagyon olcsón. Marx, Lenin, Rákosi, Kádár nyomdokain Orbán is tehet egy kísérletet – a kontónkra.
