Szemben lakom a Buddha Bárral, ha este kinézek az ablakon, azt látom, hogy a hatalmas épület minden ablaka sötét, mintha soha senki nem lakna a szállóban. Telt ház van, felelte a portás sértődötten, amikor rákérdeztem. Sötétítőfüggöny van az ablakokon, azért nem látszik a fény. A sötét ablakok persze másnak is feltűntek. A környéken képtelennél képtelenebb szóbeszédek terjengenek. Ez nem is szálloda, hanem pénzmosoda, mondja valaki. Dehogy pénzmosoda, luxuskupleráj, Rogán Antal és Habony Árpád érdekeltsége. A harmadik lehalkítja a hangját: dzsihadista kiképzőközpont működik itt, azt titkolják ennyire. Én persze egyik változatot sem hiszem el. Csak azt nem értem, hogyhogy senki nem húzza el a sötétítőfüggönyt, nem nyitja ki az ablakot még az enyhe tavaszi estéken se.
A Párizsi udvar kapuja harminc méterre sincs a Buddha Bár Hotel bejáratától. A hatalmas saroképület a Belváros egyik legszebb épülete. Viszonylag kevés lakója volt, a ház jelentős részét a nagy állami utazási vállalat, az IBUSZ irodái foglalták el. Így nem is privatizálták, megmaradt önkormányzati tulajdonban. 2010-ben megalkudtak a lakókkal, és azok elköltöztek. Aztán az ígéretes vevő is csődbe ment, a lakatlan ház állaga csak romlott. 2014 nyarán az épületet – mint a Hvg írta: „többfordulós nemzetközi pályázaton” – a Mellow Mood Group vásárolta meg Belváros-Lipótváros önkormányzatától, azaz ugyanaz a csoport, amely az északi Klotild-palotának is a tulajdonosa.
A két tulajdonos, Szamír Hamdan és Zuhair Avad ösztöndíjas diákként érkezett Jordániából Magyarországra az 1980-as években, akár a Naffa testvérek. Ekkor a szocialista országok nagy számban adtak ösztöndíjakat egyrészt a testvéri szocialista országokból, másrészt a harmadik világ úgynevezett haladó országaiból származó diákoknak. Jordánia azonban nem tartozott ezek közé, Husszein király, a jelenleg uralkodó II. Abdullah édesapja jó viszonyt tartott fenn az Egyesült Államokkal. Zuhair Avad a Blikk cikke szerint (2009. július 23.) a testvérével, Naji Avaddal együtt pénzváltó tevékenységet folytatott a Keleti pályaudvar környékén. Naji Arafat köréhez tartozott, és valószínűleg jelentős összegekkel támogatta a PLO-t, a Palesztin Felszabadítási Szervezetet. 1995. szeptember 19-én a Práter utca 73. számú ház előtti kukában négy darab TNT-rúd robbant fel abban a pillanatban, amikor Naji beszállt a közelben parkoló Mercedesébe. A Blikk híradása szerint a robbanás olyan erejű volt, hogy az áldozat egyik nagyujját a helyszíntől ötven méterre találták meg. Talán az időpont sem volt véletlen: huszonöt évvel korábban, 1970 szeptemberében a PLO és más palesztin fegyveres csoportok harcot kezdtek Husszein királyságának megdöntéséért. A király csapatai ellenálltak, a harcok első szakasza szeptember 27-ig tartott. Több ezer palesztin esett el, a PLO-t végül kiszorították Jordániából. Ez az időszak kapta a Fekete Szeptember nevet.
Üzleti tevékenysége során Zuhair Avad és Szamír Hamdan felfedezte, hogy Budapesten kevés az olcsó, a hátizsákos turisták számára is megfizethető szállás. Ennek az igénynek a kielégítésére 2000-ben a Keleti pályaudvar közelében megnyitották a Baross City Hotelt. Azóta az 1997-ben alakult Mellow Mood-csoport szinte évente nyit új, különböző árkategóriába tartozó szállodákat. A Buddha Bar Hotel megnyitása alkalmából a két arab vállalkozó megkapta a Magyar Arany Érdemkeresztet. A Párizsi udvar átépítését a kormány 33/2015. (II. 25.) számú rendeletével nemzetgazdasági szempontból kiemelt fontosságú beruházásnak minősítette. Emlékezzünk vissza, Gyurcsány a Velencei-tó partjára tervezett, King’s City elnevezésű kaszinóberuházást minősítette kiemelt fontosságúnak. Döntése miatt az Orbán-kormány mindent elkövetett, hogy büntetőeljárás induljon ellene. A jordániai beruházók szállodái állításuk szerint 500 embernek biztosítanak munkát. A King’s City 2500 embert foglalkoztatott volna. Viszont Joav Blum izraeli-magyar kettős állampolgár, Avad és Hamdan ellenben jordániai-magyar kettős állampolgár. Ami azért egészen más.
Kiemelt beruházás esetén a rendelet 4. szakasza értelmében „építésügyi hatósági ügyekben nem kell építészeti-műszaki tervtanácsi véleményt beszerezni”, továbbá „nem kell településképi véleményezési eljárást lefolytatni”. Az átépítés során „a poligon udvar földszint felett található üvegbetétes kupola elbontásra kerül”, továbbá „a 2. emeleti szinten a passzázs feletti dongaboltozat felett jelenleg egy acélszerkezetű, üveg héjalású szerkezet áll. A donga feletti szerkezet elbontásra kerül.” Ha laikus létemre jól értem a szöveget, megszűnik az üvegkupola és az üvegtető. Pedig a Ferenciek terét a Petőfi Sándor utcával összekötő átjáróház különleges jellegét éppen ezek az ezernyi fényképen látható üvegrészek adták meg. Amelyek száz év előtti szépségüket az elhanyagoltság, a kosz ellenére is meg tudták őrizni. Az építési és örökségvédelmi engedélyt Budapest Főváros Kormányhivatala V. kerületi hivatala négy hét alatt adta ki.
Az építkezés kivitelezője a Market Zrt., amelynek a múlt év szeptembere óta többségi tulajdonosa Garancsi István, a miniszterelnök barátja. Fényképek sokaságán ülnek egymás mellett futballszurkolókként. November végén a Belváros-Lipótváros Városfejlesztő Kft. – az önkormányzat cége – a honlapján és szórólapokon tudatta az érintettekkel, hogy a Párizsi udvar „műemléki felújítása és kiemelkedő minőségű szállodává átalakítása kapcsán a kivitelező lezárja a Petőfi Sándor utca elejét”. A lezárás a tervek szerint 2017 májusáig tart. Ennek következtében a 15-ös és a 115-ös busz módosított útvonalon közlekedik. A Belváros legbelső magja eddig védett övezet volt, oda csak az ott lakók hajthattak be kocsival. Ennek most vége, a terület „fizetős várakozási övezetté válik”.
Közterületet lezárni csak hatóságnak van joga, építési vállalkozónak nincs. Különösen nem zárhat le egy útvonalat, amelyet a kerületi önkormányzat a Belváros főutcájaként reklámozott. Amelyet jórészt az Európai Unió pénzéből építettek. Amelyen két év várakozás után végre megindult a buszközlekedés, különös véletlen folytán néhány héttel a tavalyi országgyűlési választás előtt. Védett övezetről van szó, amelyről az önkormányzat újra meg újra elmondta, hogy a helyi lakosság érdekében telepített oda emelkedő és süllyedő oszlopokat, hogy illetéktelenek ne hajthassanak be. Csupa alany nélküli mondat: „lezárásra kerül”, és fizetőssé válik. Sem a kerületi polgármesternek, sem a budapesti főpolgármesternek nem akaródzik vállalni, hogy ő vagy az önkormányzati testület rendelte el, engedélyezte a lezárást. Az építési terület elején kerítés, mintha Röszkén volnánk. A kerítésen tábla: Tilos az átjárás. Legközelebb én is kiteszek egy ilyen táblát a Nagykörútra, és a budapesti közlekedésnek annyi.
Civilizált, demokratikus országokban az építési terület a lehető legkisebb mértékben haladja meg az épület alapterületét. Ha például valamilyen szállítás miatt egy egész utcát igénybe kell venni, azt hajnalban oldják meg, amikor még nincs közlekedés. Utakat tartósan lezárni egy magánépítkezés kedvéért csak olyan országban lehet, ahol a befektető számít, a kivitelező számít, de aki csak lakik, aki csak jár, az nem. Hőbörögjön, ha akar. Tenni úgyse tehet semmit.
De azért urainkat is zavarja, ha nézik őket. Legújabban feketére mázolt farost lemezeket állítottak a kerítés mögé. Mintha koporsóba zárták volna a Petőfi Sándor utca elejét. A város szívét.
Ne zárják le a belvárosi Petőfi Sándor utcát! Ezzel a címmel fogalmaztunk néhányan nyílt levelet az útlezárás ügyében. A tiltakozást a Peticiok.com webhelyen lehet aláírni.
