A Fideszben békesség, szeretet és kedvesség van, éppen ezt nem tudják az ellenfelek elviselni. Ez hangzott el azon a felvételen, amelyen egy olasz újságírónő beszélgetett (volna) olyan magyar nyugdíjasokkal, akik saját állításuk szerint nagyon szeretik Orbán Viktort.
A videó a nemzeti ünnep délutánján kezdte a világhálón hódító útját, érdeklődve néztem és hallgattam. Itt nem nyomorgó, télen fagyoskodó, hanem nagyon is jó erőben lévő nyugdíjasokat lehetett látni. Igaz, hogy a végén némiképp leribancozták, leszocialistázták és lezsidózták a Múzeumkertben forgató kollégát, aki emiatt végül hátat fordított a hiperaktív nyuggereknek. A jelek szerint ő sem értette meg azt a mérhetetlen szeretetet, amelynek középpontjában az állt, hogy aki nem ért velük egyet, takarodjon haza. „Idejön, oszt magyarul se tud” – mondta valaki a dühösen ünneplő forgatagban. Ez is a harcias alaphang része volt.
A tanulságos felvételen olyan emberek magyarázták a „félretájékoztatott” külföldinek, hogy a mienknél szabadabb, nyitottabb demokrácia nem létezik a világon, akik egyáltalán nem akarnak demokráciát, és olyan elveket vallanak, amelyeket a hetvenes években vágtak a fejünkhöz, amikor a hosszú hajunkat erővel lenyírták: a szabadság nem egyenlő a szabadossággal. A legszembetűnőbb a végtelenül slendrián leegyszerűsítés volt most is, ami egyébként ismerős a parlamenti purparlék világából. A Fidesz halljakendjei szoktak úgy reagálni, mint ahogy a mások fejét leüvölteni óhajtó nyugdíjasok: a parlament előtt sátrazhatnak, lám, az ellenzékiek. Mi a baj? Rómában viszont romák erőszakolják meg az olasz asszonyokat. Aminek jelentése nagyjából annyi, hogy mit dumál nekünk egy olasz a demokráciáról. Vagy bárki.
