Az írás a Népszabadság
2014. 09. 13. számában
jelent meg.
Mi baj lehet azzal, ha a kormány zéró toleranciát hirdet az antiszemitizmussal szemben, és a holokauszt ártatlan áldozatainak akar emléket állítani? Első látásra semmi.
 |
| Kurucz Árpád |
„A zsidóság. Két frontja van ma: egyik kapitalista, másik bolsevista; egyik a vagyonát védi minden áron, másik az életét. De mindkét tábor megegyezik abban az égő, olthatatlan gyűlöletben, ahogyan a magyarság egészének vesztét kívánják.” Ezt írja Márai Sándor.
Ha az antiszemitizmussal szemben zéró tolerancia van, akkor vagy betiltják és tűrhetetlennek minősítik Márai ilyen és hasonló szövegeit, vagy nem számít többé antiszemita állításnak, hogy a zsidóság kapitalistákból és bolsevistákból áll, akik gyűlölik a magyarságot, és a vesztét kívánják. Melyik változat jöhet be? Nemhogy Márainak, Németh Lászlónak, Sinka Istvánnak vagy Csoórinak, de a leghírhedtebb zsidófalóknak, Wass Albertnek, Tormay Cécile-nek, Csurka Istvánnak és Prohászka Ottokárnak, sincs rá esélyük, hogy a zéró tolerancia jegyében elítéljék és a nyilvánosságból kizárják őket (amit magam sem pártolnék).
De épp most igyekeznek bebetonozni őket a nemzeti kánonba. Mit jelent tehát majd a zéró tolerancia? Azt, hogy akit támogatunk, nem lehet antiszemita, bárhogy gyalázta a zsidóságot. Nyitva tartjuk a kérdést: igazuk volt-e? Az „ártatlan” a megemlékezés kincstári kulcsszava. A Szabadság téri szoborral és a Sorsok Házával kapcsolatban is. Utóbbi azért szól a gyermek áldozatokról, mert ők életkoruknál fogva biztosan ártatlanok voltak.
A hivatalos magyarázat is az, hogy rajtuk keresztül tudja az ifjúság átélni, hogy olyanokat is elért a balsors, akik nem érdemelhették meg a sorsukat. S a többiek? Az a kérdés maradjon nyitva. A nyitva tartás a cél. Minden ember gyarló, senki sem ártatlan mindenben, s egy származási alapon kijelölt csoport amúgy is mindenféle emberből áll. Jobbakból, rosszabbakból. Bármilyen származású bolsevista szemében például bármilyen származású kapitalista társadalmi szempontból nem ártatlan volt, hanem kártékony.
Az utóbbiak szemében pedig az előbbiek voltak azok. És sokféle szemben sok mindenki. Döntő különbség, hogy az egyéni minőségtől független, kollektív megbélyegzés, jogfosztás, kínzás és emberirtás áldozataira azok „ártatlanságától” függetlenül vagy attól függően emlékezünk. Az első esetben – a legszörnyűbb történelmi példa segítségével – azt erősítjük meg, hogy minden eljárás elfogadhatatlan, aminek ártatlanok (mégpedig büntetőjogi értelemben ártatlanok) is áldozatul eshetnek.
A második esetben a lényeg az, hogy az ilyen eljárás csak abban a mértékben helytelen, amilyen mértékben ártatlanokat érint. Ha egy-egy származási csoportról polgártársaink jelentős része azt gondolja, hogy nagyobbrészt kártékony elemekből áll (mint ahogy gondolta a zsidótörvények és deportálások éveiben is), akkor azt is gondolni fogja, hogy a velük szembeni kollektív megtorlás csak kismértékben helytelen és nagymértékben helyes.
