Te elviseled azt a morális mélyrepülést, hogy némely barátja akár kis geciként illesse az ország miniszterelnökét, netán következmények nélkül rásüsse, hogy besúgó volt, mert társadalmi kapcsolattartóként szemlélődött. Te szereted és becsülöd ezt az embert, elfogadod, hogy általa és az ő áldásos közreműködésével Európa szégyen-országaként említtessünk, hogy a Gucci táskás barátai, a szeretőiket utaztató és milliós szállodaszámlákat hátrahagyó miniszterek és barátaik itt vonuljanak, csillogjanak, és osszák az észt. Hogy már lassan húsz éve nem mondott egy, a polgári értékeket valóságosan megfogalmazó beszédet. Minden mondatában a beteges nagyhatalmi gőg, a valóságtól legtávolabb álló gigantománia uralta el az agyát. És csak a saját maga pénzelte sajtónak ad nyilatkozatot, nehogy véletlen kitessék, rég kifogyott minden gondolatból, homályos képzete sincs a valóságról.
Igen, Kedves jó szándékú Fidesz-szavazó, a Te akaratod szerint történik minden, neked is részed van benne, hogy a földosztásból és az EU-támogatásból kirekessze a valóságosan földjükből élőket, az ország élelmiszerét megtermelő állattartókat. A Tied ez az ország, árvalányhajastól, ferencjóskástól, wassalbertestül, habonyárpádostul, vonagáborostul, nemzeti trafikostól, a legtehetségtelenebb művészeket tömörítő Művészeti Akadémiástól a Tied. Megszavaztad, rászavaztál, hogy Orbán a saját képére formálja országodat, olyanná tegye, hogy passzívan hallgass, és bólogass: Legyen meg az ő akarata! Most már kénytelen vagy azzal is egyetérteni, hogy Oroszország a mi példaképünk, a megbonthatatlan szövetségesünk, amely idegen országokból szakít ki nagyobb darabokat. Igen, Te egyetértesz ezzel a hullarablással, elfogadod, hogy jogosan lövet szét ukrán városokat, gyilkol le akár tízezreket, s majd ott végzi remélhetőleg, ahol a legtöbb háborús bűnös.
Te elfogadod a brókercégek Fidesz-barát milliárdos csalásait, nem téped a hajad, ha magyarázataik nem állnak össze értelmezhető logikai egésszé. Úgy lopnak, hogy nem tudnak jól hazudni. Neked mindegy, hogy több ezer iskolázott, művelt ember, a magyar kultúra és tudomány legnagyobbjai által megteremtett országrenomét egy bunkókból álló horda néhány év alatt lerombolta. Te európai helyett illiberális kamu ember lettél, aki törékeny egzisztenciád ellenére, olcsó kolbászt a lecsóba vagdosva mersz nagyot álmodni. De nagyon nem szereted, ha a nálad sokkal képzettebb, az európai vívmányokat érvként lobogtatók adnak megfontolásra érdemes tanácsokat.
Már benne vagy a lábasban, sorsosaiddal tűröd ezt a méltánytalanságot, hogy erkölcsileg, emberileg eddig süllyedtél. Már néha ugyan a kakasok is kikukorékolnak a fortyogó levesből, sőt egyesek menekülnének onnan. De Te maradj csak, legyél a legutolsó Fidesz-szavazó, vagy az utolsók egyike, akinek már nem néznek az orvosok a szájába, ha a mandulája fáj. Vonulj a pajtásaiddal mint Shakespeare Titus Andronicusa a Császárod elé: „Öcsém, fogj egy fejet; E kézzel viszem én a másikat. – Lavinia, szükség van most rád is: Hozd kicsikém, fogad között a kezem." Szép kis társaság hajlong Orbán Viktor előtt, fogatlan nyugdíjasok, beszáradt arcú potyaemberek, a Vezér őrjöngő, népe nagyságáról való beszédébe beleájult polgárok s köztük Te, a Fidesz-szavazó! Nyelvedet kivágták, kezedet lenyesték, hónaljad alatt cipeled a volt konzervatív barátaid fejét, akik már ki szerettek volna jönni a levesből. De nehéz dolog, mert az ízek egybeértek, mindenki hozzátett valamely pikáns aromát ehhez a Konyhamester levezényelte Nemzeti Húsleveshez. Kései magányod óráiban gondold majd át, mennyi bűnt követtél el, mivé levél, s mivé tevéd eme végsőig elcsigázott országot a szavazataiddal. Mert hogy orbánviktorokra remélhetőleg soha többé nem lesz majd szükségünk, az utolsó néhány év politikai tevékenysége pontosan kijelöli a helyét a demokrácia lebontásában, a köztársaság megsemmisítésben, a külpolitikai kalandorságában: Ott van Tisza István, Horthy, Gömbös Gyula, Imrédy, Rákosi, Kádár társaságában. Ahogy a kaotikus politikai élet pitiáner rablói megkapják majd a büntetésüket, úgy bujkálnak, rejtekeznek utóbb a korábbi híveik is. De soha ne érezzünk szánalmat, megértést irántuk. Rohadjanak a saját maguk építette mauzóleumaikban, sivár életük paranoiás rettegésében.
A tragédia mélységét egy amerikai író nemrég megjelent könyve világítja meg a legpontosabban: „Az egész országban olyan szegényellenes hangulat alakult ki, hogy még a nincstelenek közül is sokan a saját érdekeik ellen szavaznak.” (J. Franzen: Diszkomfortzóna) Mindez G. Bush idején, századunk elején fogalmazódott meg az íróban. Mert az orbáni diktátum szerint a szegénység szégyen, a tizenhat százalékos szja esetlegesen milliókat, de még az állami apparátusban is egy-két százezret hagy a hivatalnokok zsebében. Nem egy társadalmi réteget, hanem hű csinovnyikokat nevel, akik nagy ívben tesznek a közösség gondjaira. Eszelősen száguldoznak és furikáznak, akár több százezren ebből a szegények szájától megvont pénzzel. Tapossuk el a szegényeket, a cigányokat, mindenkit, aki nem akar rabszolga lenni. Nincs szolidaritás, csak vakság uralta pökhendi tahóság. Minden jóérzésű, naponta megalázott, a saját arcát makulátlan embernek ki kell mászni ebből a fazékból. Nehogy már Orbán Viktor főzzön belőlünk a lassan százezerre duzzadó mamelukjainak asztalára ízes, de csak a maguk számára fogyasztható levest!
Mert úriember nem megy efféle kretének közé, és higiéniás ismerettel rendelkező személy nem járkál olyan városban, ahol a királyi tévé riportere mögött a lepusztult városlakók fényes nappal a közterekre szarnak.
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
