Ebből pedig az is következik, az ellenzéknek szinte semmi esélye a közgyűlésben meghatározó szerephez jutni – illetve legfeljebb a kompenzációs listáról csíphetnek el egy-két helyet –, ha nem egyeztetnek már a kerületekben is. Korábban egészen más volt a helyzet, hiszen az egyes pártok Budapesten is saját listát állíthattak, amire közvetlenül lehetett szavazni, és a megszerzett voksok arányában osztották ki a közgyűlési mandátumokat.
Vagyis: könnyen előfordulhatott volna, hogy a főváros lakóinak jelentős része – Demszky-analógiára – Tarlós Istvánnak szavaz bizalmat, miközben a közgyűlésben az ellenzék kerül többségbe. Erre lenne némi esély, mert az országgyűlési és az EP-választás adatai alapján a kormányoldal támogatottsága itt csak kevéssel haladja meg az ötven százalékot. Egyébként nem egy példa akadt már arra, hogy valahol ellenkező színű polgármestert és képviselő-testületet választottak.
A Fidesz az efféle „anomáliának” igyekezett elejét venni azzal, hogy a fővárosban a közgyűlés tagjaira – pontosabban a mandátumokért versengő pártok listájára – nem lehet közvetlenül szavazni.
Ezzel pedig már a kerületi polgármesteri székért folyó versenyben is együttműködésre kényszerítik az ellenzéket, hiszen most az egyes városrészek vezetői kerülnek a budapesti képviselő-testületbe, amely a főváros életében meghatározó döntéseket hozza.
Amivel az AB szerint nincs baj, s legfeljebb szépségtapasz, hogy a harminchárom fős grémiumban megszerezhető kilenc kompenzációs mandátum kapcsán a testület kimondta, hogy a töredékszavatok számításának módja – a nagyobb kerületek túlsúlyozása – sérti a választójog egyenlőségét.
Az alkotmánybírákat viszont már kevésbé zavarta, hogy egyes kerületekben húszezer, másokban meg százezernél több szavazásra jogosult dönthet arról, hogy kit választ polgármesternek s ezzel együtt fővárosi közgyűlési képviselőnek. Elintézték azzal, hogy teljesen rendben van, ha majd egy határozatot a polgármesterek legalább fele támogat, amennyiben ők a főváros lakóinak többségét képviselik.
Ami formálisan akár rendjén is lehet. A bírák arról azonban nem mondtak semmit – indítvány híján talán nem is tehették –, hogy ildomos-e a választási szabályokat a szavazás előtt néhány hónappal átírni. Erre bárki mondhatja, hogy 1994-ben az MSZP–SZDSZ-kormány is ezt tette.
Csakhogy akkor a módosítás arról szólt, hogy válasszuk közvetlenül a polgármestereket. Most éppen az ellenkezője történik: nehogy már a választók külön szavazhassanak arról, hogy mely párt képviselői kerüljenek a Fővárosi Közgyűlésbe.
