Nyelvében él a politika

Amikor megkérdezik, hogy a küldött terroristát jelent-e, nem ellenzi ezt az értelmezést. Vallásháborút is lát, ahol a keresztények áldozatok. A Magyar Idők vezércikkírója azt állítja, hogy a kiindulási országokban óriásplakátokon a német életszínvonalat dicsőítve csábították az embereket Európába. Ki látott ilyet? Azt is tudja Gajdics Ottó, hogy bizonyos erők csábítják őket, és ezek „keserítik agresszívvá” a határsértőket.

Angela Merkelt „aberrált migránsmágnesnek” nevezi. Bayer Zsolt a Magyar Hírlapban elveri a port az általa Willkommenskulturnak nevezett német–osztrák befogadó politikán. A neki ellenszenves politikát és politikust könnyedén aljasozza, hülyézi, címzi baromnak. A menekülőknek meg azt üzeni: „ottmaradtok, ahol befogadnak titeket. Vagy mentek vissza oda, ahonnan jöttetek.”

A nyelv osztályoz, a kifejezések helyre tesznek. A migráns az itt idézett sajtóhelyeken törvénysértő, agresszív, gyanús szándékú haszonleső. Élősdi Európa testén. A politikusok, akik másként gondolkodnak a jelenségről, jó esetben ostobák, naivak, de inkább kétszínű álszentek. A migránsok – tudjuk meg – Gyurcsány malmára hajtják a vizet. Tehát az egyik oldalon a rossz szándékú, élősdi betolakodók és az őket pártoló migránsbérencek és fél- és negyedmigránsok vannak.

Az idézett sajtóhelyekből kiderül, hogy a bevándorlással hosszú távú célokat akarnak elérni a lejáratott politikai korrektség rossz szándékú hívei, akik olyan „Európai Egyesült Államokat” akarnak, ahol (Magyar Idők) „mindenki gyökértelen, hazátlan bevándorló, mindenki kisebbségi.” Ott a pénz beszél és „széplelkűsködve hadoválnak szolidaritásról.” Ezek hatásos szövegek! Láttuk az eredményüket, például a kézigránáttal fenyegetőző Porsche-tulajdonost, vagy a rugdosódó operatőrnőt. És az csak a felszín.