Saját képmását avatta fel Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke az intézmény megalapításának 145. évfordulója alkalmából rendezett kiállításon – ez a legújabb személyi hír a honi politikai életből. Fotósorozat mutatja a számvevőszék honlapján az ünnepeltet, amint áll egy letakart kép előtt, majd kellő ünnepélyességgel lerántja róla a leplet, s a következő fotón már szembetalálja magát saját arcával, amint egy bekeretezett ünnepi köszöntőszöveg kellős közepébe tördelve néz előre a messzeségbe.
A honlap azt írja, hogy az elnök „a kiállítás szerves részeként funkcionáló Elnöki köszöntő szimbolikus leleplezésével” nyitotta meg az eseményt, de ez nem igaz. Nagyon is valóságosan rántotta le a leplet, még kicsi izgalom is látszik az arcán, érthetően, hiszen amikor saját maga arcképét avatja fel az ember, mindig ott a reszkír, hogy mi van, ha a leplet lerántva szabotőrök jóvoltából nem ő, hanem, mondjuk, Gyurcsány Ferenc néz vissza rá a képről; plakátháború idején minden gonoszság elképzelhető.
Nem kívánnánk most elkanyarodni abba az irányba, hogy ilyen azért még Rákosi idejében se volt, legfeljebb annyit jegyeznénk meg, hogy cikket, beszédet, elnöki köszöntőt akkoriban sem volt szokás felavatni, inkább felolvasták, elmondták; ilyen erővel Domokos László hordót is átguríthatott volna a saját köszöntője kéziratán. Hanem vegyük inkább észre az elnök szerénységét. A 145 dolgos év, meg pláne a mostani sikerek után, amikor vizsgálataikkal sorra buktatták le a közpénzzel felelőtlenül bánó állami intézményeket és a kormányhoz közel álló korrupt cégeket a Quaestorral az élen, az elnököt minimum egy középkategóriás mellszobor illetné meg, esetleg olajfestmény, Kósa Lajos mögött ülve egy lovon.
