galéria megtekintése

November 6.

Az írás a Népszabadság
2015. 10. 22. számában
jelent meg.


Révész Sándor
Népszabadság

A demokratikus Magyar Köztársaság első embere és a demokratikus magyar forradalom hőse erélyesen elválasztotta köztársaságát, forradalmát és önmagát, köztársaságunkat, forradalmunkat és Göncz Árpádunkat az államhatalomtól. Kitiltotta az államot, annak díszsortüzét, szónokait és szervezőit a saját temetéséről, mert ez nem az az állam, melynek ő az alkotmányos rendjét védte. Annak a rendnek a mostani nem folytatása, hanem tagadása.

’56-ot idén Göncz Árpád elviszi magával az Óbudai temetőbe. Az állami vezetők befogadására szolgáló Nemzeti Sírkerttől távolra, ’56-os társai közelébe. Oda, ahol Bibó István, Litván György, Vásárhelyi Miklós nyugszik. November 6-án hozzájuk csatlakozik. A hozzájuk méltó, egykoron bitóra esélyes, élvonalbeli ’56-osnak és demokratának, a mai kurzus gyűlöletére érdemes Mécs Imrének adott szót, és egyházuk legemberibb arcát hordozó Várszegi Asztrik főapátnak.

Nem adott esélyt a képmutatásnak, mellyel Áder János és Kövér László kincstári „gyászközleményei” íródtak, miközben a kurzus szócsövéből az az ordas hazugság folyik, hogy Göncz Árpád ifjúságától kezdve „a történelmi jobboldalon” tevékenykedett, mígnem az első szabad választások után „a posztkommunista utódok... szembefordították természetes szövetségeseivel és a nemzet jelentős hányadával”, s ezzel „megfosztották attól, hogy az egész társadalom nagy népszerűségnek és közszeretetnek örvendő államfője legyen”. Nyilván ellentétben a népszerű és közszeretett Áder Jánossal, aki persze Kövérrel együtt azok közé tartozott, akik ama szembefordulás idején Göncz Árpád oldalán álltak, s a nemzet ugyanazon „jelentős hányadával” „fordultak szembe”, mint a demokrácia normáit védő elnök, akit azóta a demokrácia normáival együtt megtagadtak.

 

’56-ból az marad meg, ami társadalmi rendek felett áll. Mert ’56 nem felel meg sem annak a rendnek, amit Göncz Árpád védett, sem annak, amit a helyébe nyomorítottak. Aki ’56-tal egy társadalmi rendet akar megtámogatni, az vagy a magántulajdont tagadó, valódi szocialista, tehát az EU és a NATO ellenfele, vagy hazudik. Kevesen mernek ezzel szembenézni, és sokan bátorkodnak hazudni. Erről senki nem beszélt világosabban, mint Göncz Árpád a Közgáz diákjainak. A forradalom: „Nem kívánta... a szocializmus megdöntését, nem is tudott mást elképzelni, mint szocialista rendszert, de nem akart többé sztálinista diktatúrát sem.” A forradalom követelései között vannak „olyanok, amelyek elavultak vagy kényelmetlenné váltak... a semlegesség... értelmét vesztette. A munkástulajdon követelése ma aligha érvényesíthető.” „1956 legmaradandóbb értékeit ma nem is az akkori követelésekben kell keresnünk, mert azok javarészt elavultak, hanem az a magatartásforma a példamutató és mindenkorra érvényes, amely a társadalmi együttérzést... helyezte középpontba. Azt, hogy a diktatúra elviselhetetlen és igazságtalan, a nyomorúságot tovább fokozni, az embert a magyarságában végletekig megalázni nem lehet. Ez a magatartás fogott össze kommunistát és »reakcióst«. Ezt csodálta a világ, ezért fogadták be az ’56-osokat mindenhol. Nem tudom, sőt kétlem, hogy az afgán menekülteket ugyanígy be fogják-e fogadni.” Ezek a szavak 2001-ben hangzottak el. November 6-án.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.