A Fekete György vezette kisgömböcnek nem volt elég az a majd hétmilliárd, amelyből közel hármat a rendszerhez lojális, ily módon azt legitimáló művészek havi apanázsára, másfelet meg egyszerűen önmagára költ. Látott még hetet a kamra sarkában: azt a pénzt, amelyet majd két évtizeden át a kulturális terület járulékoltatásából, azóta pedig a szerencsejáték-adóból a Nemzeti Kulturális Alap működtetésére fordít az állam. Megszerzi tehát azt is. Kockázat nincs az akcióban, hiszen tudja, hogy ezek a „művészeti belügyek" már rég nem érik el az állampolgári ingerküszöböt.
Ami egyrészről érthető, hiszen egy olyan országban, ahol a kultúrafogyasztás tíz emberből kilenc esetében a kertévék valóságshow-ival kezdődik és végződik, és ahol simán ki lehet lopni mindenkinek a szemét, mert a zöm nem olvas újságot, nem néz valódi híradót, és meggyőződése, hogy az internet kizárólag cuki kutyák mutogatására alkalmas, az lenne a csoda, ha épp valami kulturális skandalum miatt törne ki zendülés. Mondjuk, mert az NKA pénzét – amennyiből mellesleg még egy agyondotált operaházat fenn lehetne tartani – ezentúl Fekete György barátai teszik zsebre.
Másrészről viszont ez valódi válságtünet: azt a napi tapasztalatot erősíti, hogy az ország zsigerizálása sikeresen befejeződött. Ha a hatalom megvéd minket az „ellenségtől" (lásd: cigányok, migránsok, Európa, Soros György stb.), akkor készek vagyunk legelemibb jogunkról és érdekünkről, a kontrollról is lemondani. Ahogy egy mordulást sem váltott ki a miniszterelnök azon megállapítása, hogy az Alkotmánybíróság immár „kereszténydemokrata többségű és értékrendű", és senki sem vonult utcára, hogy követelje a független, világnézetileg és politikailag semleges, a törvényesség felett vasszigorral őrködő testület helyreállítását, úgy megy majd át egy vállrándítás nélkül az NKA puszta névvé degradálása is.
Abba pedig belegondolni is kár, hogy mit kezdünk majd ezzel az egy hangra írt intézményrendszerrel, ha egyszer mégiscsak más lenne a nóta. Ilyesmin ebben a mai, fájdalmasan süket országban teljesen fölösleges morfondírozni.
