galéria megtekintése

Norvégüldözés

Az írás a Népszabadság
2014. 11. 18. számában
jelent meg.


Hargitai Miklós
Népszabadság

A gazdasági szabadságharcként emlegetett konfrontatív külpolitika egyik célpontja Norvégia: a skandináv államot (vélhetőleg a kormánytól független és azzal gyakran kritikus civilek támogatása miatt – merthogy más közös ügyünk nem nagyon van vele) válogatott adósarcokkal igyekszik jobb belátásra téríteni a kormány.

Lépjünk most túl azon, hogy a Föld egyik leggazdagabb államáról van szó; hogy a bölcs módon nem fölélt, hanem a jövő nemzedékek számára félretett norvég olajalapban több pénz van, mint amennyi Oroszország valutatartaléka volt a több évvel ezelőtti csúcson, és hogy az olaj-, illetve gázjövedelmeknek köszönhetően északi barátaink a következő évszázadokban nem lesznek abban a helyzetben, hogy a magyarországi adókedvezmények osszanak vagy szorozzanak a gazdasági kalkulációikban. Most csak azt vizsgáljuk meg, hogy ez a stratégia mennyire illeszkedik államunk új külügyi doktrínájához.

Orbán Viktor szerint megengedhetjük magunknak a saját, külön magyar utat: nyíltan vállaljuk, hogy nem elvek vagy értékek, hanem érdekek mentén ápoljuk a külkapcsolatainkat – ezért fonjuk szorosabbra a szövetséget például az értékalapon nehezen választható Oroszországgal, illetve Azerbajdzsánnal.

 

Érdekalapon is eltöprenghetnénk azonban azon, miért üzletelnek mások a norvégokkal. Nos, többek között azért, mert Norvégia rendelkezik a második legnagyobb gázkészlettel Európában, és a legnagyobb európai gázszállítónak számít, mivel az átlagárat tekintve olcsóbban (moszkvai adatok szerint hétszázalékos árelőnnyel) adja a gázt, mint az oroszok. Viszont nem fenyeget senkit sem fegyverrel, sem gazdasági zsarolással, nem használja politikai eszközként a gázárakat, ezzel szemben korrekt üzleti partnernek számít.

Ha figyelembe vesszük azt is, hogy a norvég gáz Magyarországra juttatása már megoldható (szemben mondjuk az azerivel), akkor talán nem csak bennünk, külpolitikai amatőrökben merül fel a kérdés: miért is nem Norvégiával működünk együtt a birodalmi ambícióit nem is titkoló Oroszország, illetve a magyar kormányt már többször, például a baltás gyilkos és a kötvényvásárlás ügyében is átejtő Azerbajdzsán helyett?

És hogy biztosan olyan országban szeretnénk-e élni, amelynek a keresztényüldöző, az ellenzéket börtönbe dugó, nepotizmussal és korrupcióval súlyosan fertőzött, a nemzetközi sztenderdek alapján diktatúrának minősülő Azerbajdzsán a barátja és példaképe, az állami korrupciót gyakorlatilag nem ismerő, legendásan átlátható és puritán államműködésű, kiugróan sikeres jóléti demokráciát üzemeltető, toleráns Norvégia viszont az ellensége?

Mert lehetséges ugyan, hogy a miniszterelnök így gondolja – vélhetőleg a pillanatnyi politikai érdekeinek megfelelve, bár most már azt sem zárnánk ki, hogy értékalapon –, az viszont bizonyos, hogy a magyar lakosság döntő többsége, ha választhat, nem az azeri, hanem a norvég modellre fog voksolni.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.