Egyesült maradt az Egyesült Királyság. A múlt héten lezajlott skóciai referendumot és annak eredményét történelmi jelentőségűnek tartják nemcsak a szigetországban, hanem világszerte. Az eredmény ismert; rövid és hosszú távú következményeiről bizonyára tengernyi vélemény lát majd napvilágot. Nem a szavazást elemzők táborát kívánom növelni. Inkább az odavezető útra –a kampányra – kívánom felhívni a figyelmet.
Sorsdöntő népszavazásról volt szó, óriási volt a tét. A televízió jóvoltából végigkísérhettem a kampányidőszak utolsó két hetének gyűléseit, demonstrációit; a brit kormány és a függetlenség párti skót politikusok megnyilatkozásait. A BBC hírtelevízió példás következetességgel biztosított kiegyensúlyozott megnyilatkozási lehetőséget a Yes és a No képviselői számára. Láttam és hallottam szenvedélyes vitákat; érveket az elszakadás mellett és ellene; és hallottam a bizonytalanokat, akik egyéni sorsukat latolgatva még a szavazás előtti napon sem tudtak dönteni a yes és a no között. A demonstrációk külsőségei méltóságteljes népünnepélyre emlékeztettek; nem szóltak harci dobok, nem voltak láthatók az ellentábort becsmérlő jelszavak. És senkit sem minősítettek idegenszívűnek vagy hazaárulónak. A Skócia függetlenségét elutasító demonstrálók No, thanks! feliratú táblácskákat vittek. A népszavazásban rejlő tét nagysága felülírta a pártpolitikát is. A munkáspárti és a liberális ellenzék vezetői a nehéz helyzetbe került Cameron-kormány ostorozása helyett a konzervatív miniszterelnökkel együtt érveltek az egység megőrzése mellett.
Skócia az Egyesült Királyság többi országával együtt 1990-ben korlátozott önkormányzati jogot kapott. Parlamentje tehát nem szuverén, de annyiban autonóm, hogy törvényhozó hatalma van az országot érintő ügyekben. Így a most lezajlott népszavazásról szóló törvényt is a skót parlament alkotta meg, amit London tudomásul vett. Kormányok jöttek és mentek, de a Downing streeten senkinek nem fordult meg a fejében az, hogy talán sürgősen (esetleg visszamenőleges hatállyal!) felül kellene vizsgálni a skót törvényhozás mozgásterét kijelölő jogi kereteket. A függetlenséget elutasító népszavazás eredményeként ennek éppen az ellenkezője történik: az Egyesült Királyság a közhatalom gyakorlásában az eddiginél következetesebben halad majd a reformok útján. Skócia, Wales, Észak-Írország és Anglia (!) törvényalkotási kereteit tovább bővítik és szélesítik, megerősítik a régiók és városok autonómiáját.
