galéria megtekintése

No pasaran!

A fotelforradalmárként terpeszkedő Z. tévén figyelte az összefogást megelőző szétszakadást megelőző demokratikus egységtüntetést. Arról álmodozott, milyen jó lenne egy online becsekkoló panellel felszerelt tüntetőfotel. Még jobb lenne, ha minden olyan Facebook-csoporthoz, amihez kéretlenül hozzáadják, járna egy applikáció, amivel virtuálisan tiltakozhatna bármi ­ellen.

A révedezésből kizökkentette a legjobb demokrata szónok, aki nem takarékoskodott a hangerővel, ­mikor leszögezte: – Nem engedjük, hogy szétrombolják szabadságunk bástyáit! A demokrácia lángpallosos arkangyalaiként fogjuk megakadályozni! No pasaran!

Karesz, aki csak fél füllel követte az eseményeket, megjegyezte:

 

– Szólhatnál neki, hogy már át­törtek.

Z. először azt készült válaszolni, hogy erre valószínűleg nem ő lenne a legalkalmasabb személy. Aztán mégis olyasmi buggyant ki belőle, hogy nemigen volt mit áttörni. Karesz érzékelte, hogy Z.-t kivételesen elhagyta a humorérzéke. Jobbnak látta, ha rákérdez, mire is gondol?

– Már megtörtént a népszavazás, bomlott a koalíció – kezdte Z. – A távozó miniszterek páncélszekrényben tartották a lemondásukat, reménykedve, hátha mégsem kell átadniuk, de hiába. Ekkortájt a nyílt egyetemi napokon az egyik beszélgetésen téma volt a népszavazás. Meghívták Hegymegi professzort is, aki elővezette ismert álláspontját, hogy költségvetési ügyekről nem lehetett volna népszavazást tartani.

– És hogy lett akkor népszavazás? – kér­dezett közbe Karesz. – Hát, úgy – idézte fel az eseményeket Z. –, hogy a Jogőrtanács szerint a szóban forgó térítési díjak nem szerepeltek a költségvetési törvényben. Merthogy a mellékletében voltak.

Karesz szent esküvéssel fogadta, soha többé nem tartja be a szerződések mellékleteit.

– Azt próbáld meg – torkollta le Z. – Szóval, Hegymegi látható felindultsággal azt mondta, most elmeséli, amit soha korábban. Tudod, három ellenzéki kérdés futott. Egy vasárnap délelőtt a kormányhivatalból kávézni hívták Hegymegit, aki akkor a Vokstanács titkára volt. A kormány nevében azt vetették fel, hogy ha a Vokstanács a három kérdésből kettőt elbuktat, akkor a maradék egyet a Jogőrtanács népszavazásra bocsátja ugyan, viszont az elbuktatott kettőről szóló döntést sem vizsgálja felül. Ez meg van beszélve, csak a Vokstanács bólintására várnak. Hegymegi fogta magát és szó nélkül hazament.

– Úgy képzelték, mint az okos lány meséjében? – kérdezte Karesz. – Lett volna népszavazás, de három helyett csak egy ügyben, igaza lett volna mindenkinek, miközben az egész alkotmányból egyetlen nagy melléklet válik?

Z. bólintott, hozzátéve, amikor ez elhangzott a teremben, várta, hogy majd kitör a botrány. Vélhetően azért maradt el, mert a szabadság bástyái vagy micsodái már akkor erősen megsüllyedtek.

– Ha, mint egy film végén, kiírnánk, hogy azóta mi történt a szereplőkkel, mit mondanál? – váltott Karesz interjúüzemmódra.

– Lássuk csak! – ráncolta a homlokát Z. – Végül három kérdésben tartottak népszavazást. A karizmapárti ellenzék fölényesen nyert. Az Őrtanács elnöke hivatalából való távozásakor helyesnek nevezte mindhárom kérdés népszavazásra engedését. Évekkel később áldozatot hozott a nemzetért, mert bár szilárdan ellenezte az őrtanácsi tagok újraválasztását, ráállt, hogy az új, a karizmapárti kormány újraválassza őt. Hegymegi professzort utoljára a pályaudvaron láttam. Felszállni készült a bécsi vonatra.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.