Bő egy hete vált országos hírré, alig csituló kultúrpolitikai botránnyá, hogy egy pécsi képzőművész, Böszörményi István az ünnepélyes átadón liszttel öntötte le Kligl Sándor Weöres-szobrát. Nem csak azért, mert gondolattalan vacak, hanem azért is, mert úgy kapott hozzá ötmilliót a Nemzeti Kulturális Alaptól, hogy maga Kligl az alap bizottságának tagja, élettársa pedig az NKA feletti rendelkezési jogot gyakorló emberminisztérium államtitkára.
Kligl szobraira az elmúlt két évben 38 millió forint támogatás ment ki az NKA-tól. Elégszer beszámoltunk arról is, hogyan jutottak több tízmillió forinthoz az alap miniszteri keretéből Halász János kulturális exállamtitkár különböző rendű és rangú ismerősei. Arról is, mikor mennyit merített az alap költségvetéséből L. Simon László államtitkár és egykori NKA-alelnök széles kapcsolati hálója. Sok százmilliót.
Ehhez olvashatjuk hozzá a múlt szombati Népszabadságban Gáspár Máténak, az egykori előadó-művészeti kollégium tagjának visszaemlékezéseit arról, hogyan gyakorolt nyomást L. Simon alelnökként az elvileg független szakmai kollégium tagjaira, és hogyan „degradálta egy egész részterületen szimpla kifizetőhellyé az NKA nagybizottsága a kuratóriumot azáltal, hogy meghívásos pályázaton juttatta egyetlen pályázónak a korábban gondosan elkülönített céltámogatást”.