A fenét volt! Csak szerették volna, ha nem tartják őket olyan „nemzetidegennek”. És megérte? Szereztek ezzel szavazatokat a megkövetettek körében? Egy nagy túróst!
Aki ingatag követőként csatlakozik rossz, de népszerű ügyekhez, semmit nem nyer el azoktól, akik ezeket markánsan és élharcosként képviselik, viszont elveszti a tartását, elveszti az alternatívák markáns képviseletének a lehetőségét és azok támogatását, akik az aktuálisan népszerűhöz képest másképp gondolkodnak.
Miért érdekes ez most? Mert nagy a kísértés és a nyomás, hogy hasonló hibát kövessenek el egy sokkal súlyosabb ügyben.
A vidéki MSZP-t megverte a Jobbik. (Is.) A vidéki MSZP ettől rémült és frusztrált. Amit nagyon meg tudok érteni. Sokkolta őket, milyen hatalmas igény van arra, amit a Jobbik hirdet, mennyi gond és szenvedély táplálja az ő népszerűségüket. Ezzel az igazsággal kellene szerintük szembenézni végre „odafönt” Budapesten is. Szentigaz! Ami igaz, az igaz, s ami az igazság, azzal szembe kell nézni.
Csak hát attól tartok, hogy akik a tisztázást és a szembenézést sürgetik, inkább gyakorlatias ködösítésre számítanak. A valódi szembenézés ugyanis nem csökkentené, hanem növelné az ő frusztrációjukat.
Mert mivel is kellene szembenézni? Azzal a keserű igazsággal, hogy azon a terepen, amelyen a Jobbik a tömegtámogatását megalapozta, nem lehet őket megverni a rasszizmus, a diszkrimináció, a szegényellenesség felvállalása, az állampolgári egyenlőség eszméjének megtagadása, jogállami alapelvek feladása nélkül.
Mert mindez feltétele annak, ami a Jobbik vonzerejét adja: a bajok forrásának etnikai azonosítása, az „etnikum” és a nyomor világának elszigetelése és kollektív megfélemlítése, a társadalmi szolidaritás és az integrációs törekvések megtagadása azon az alapon, hogy a nyomor világa az alsóbbrendű, sötét lények megérdemelt helye.
A Jobbik felmutatta azt a nagy cselekvési teret, ami a jogállami és demokratikus normák ledöntésével megnyílik, ezzel érte el azt a felszabadító hatást, amit elért. Három dolgot lehet ezzel tenni. Elvetni, elvet cserélve csatlakozni, félszívvel és elmosott normákkal ködösíteni. Egyikben sincs nyerési lehetőség.
A Jobbikot túllicitálni nem lehet, azonos licit esetén a Jobbiké az elsőbbség és a hitel, a langyosat meg kiköpi a választó. Nyugodtan és magabiztosan felvállalhatná tehát még egy gyakorlatiasan számító párt is a Jobbik antitézisének képviseletét, mert amit azzal vesztenek, amúgy sem tudnák megnyerni.
Bizonyos korokban, körökben és témakörökben nem lehet nyerni vállalható programmal. Ezt a veszteséget más témakörökben és más társadalmi rétegekben lehet behozni, ha lehet. Ezzel nézzen szembe, aki szembenézni kész.
A tanulság pedig annyi, hogy ha negyedszázadon át úgy mondják a vállalhatót, hogy nem teszik és nem merik, vagy csak alig és rosszul, akkor már csak a vállalhatatlannak lesz hitele és hatóereje.
