Nem lehet, hogy a mai minszki tárgyalások egyetlen győztese a fehérorosz Lukasenko legyen, aki nemrég dacosan böffentette oda Berlinnek: „Inkább vagyok diktátor, mint buzi.” Bár az arrogáns mondat Angela Merkel egykori külügyminiszterének szólt, a német kancellár mégis mindent feltett arra, hogy Francois Hollande francia államfővel épp Lukasenko vendégeként vessen véget a nyílt háborúval fenyegető kelet-ukrajnai harcoknak. Egyelőre kevesen szorítanak a sikerükért.
Barack Obama nem szereti az egyoldalú amerikai beavatkozást, láttuk ezt Líbiában és Szíriában egyaránt. Washingtonban azonban új szelek fújnak, a republikánus többség beavatkozást sürget, leckéztetné az oroszokat „halálos fegyverek” szállításával Ukrajnának. Tudják, hogy Merkelnek igaza van, amikor lehetetlennek nevezi a helyzet katonai megoldását.
Az amerikai héják azonban nem győzni akarnak, hanem Európa megosztásának árán is súlyos veszteségekbe kergetni Moszkvát. Ez mindkét oldalon rengeteg halott katonát és civilt jelent. Mindez pedig megakadályozza, hogy valaha is megbékéljenek azok, akik évtizednyi együttélés után egymás ellen fordultak.
