A mi politikai rendszerünkben nincs szükség a társadalmi-gazdasági csoportokat reprezentáló politikai pártokra: az az egyetlen, amelyik a teljes hatalmat birtokolja, egymaga is képes az eltérő érdekek megjelenítésére. Van itt minden, mint a vurstliban: füst, csatazaj, vattacukor, ringlispíl.
Azt a kérdést fölösleges föltenni, hogy ha a nemzeti érdek áll az egyik oldalon, akkor ki van a másikon. A kormány harcol ugyanis saját magával, a szemben álló feleket a kormányfő bizalmát élvező miniszterek vezetik. Miért pont ezen az apróságon akadnánk fenn, ha senkit sem zavar, hogy az adófizetőknek irgalmatlanul sok milliárddal többe kerül a buli, mint ha az összes narancsmaffiózót elhajtanák a zsákmány közeléből?
Ezúttal a fővárosi buszbeszerzés és annak örvén a legújabb Seszták–Rogán-meccs van műsoron, de a konkrét ügy csak ürügy: a lényeg, hogy megint sok közpénzt lehet elkölteni, és hogy az egymásnak feszülő Fidesz-hadak acsarkodása ismét nem lefelé, hanem fölfelé nyomja az árakat. (Tényleg, minek nekünk főpolgármester, ha semmilyen budapesti döntésbe nem szólhat bele? Emlékszünk még a választási szlogenjére: Igazi főpolgármestert Budapestnek!?
