galéria megtekintése

Népünk kamasza

Az írás a Népszabadság
2014. 04. 25. számában
jelent meg.


Rab László
Népszabadság

Van ebben a stadionépítési hajcihőben valami gyerekes pimaszság, amit nehéz megmagyarázni. Látni a képeken a feszengő kamaszt, amint fogdossa a száját, simogatja az orrát, s közben kényszeredetten lapogatja a valóságos, de mára elkopott világsztár, Lothar Matthäus vállát.

Aztán pedig megáll a jobb kezét és lábát egyszerre lendítő, a szokványosnál is szerényebb Puskás-szobor előtt az özveggyel, a sok-sok magától cselekedni képtelen mirza (méltóság) körbelihegi, félő, hogy egyszer majd agyonnyomja a rajongás. Látni rajta a gyermeki büszkeséget, az álma valóra vált, szentélyt épített a falujában 3800 néző számára, olyat, aminek csodájára jár a világ.

Megnyert már több választást (nála: háború), de valószínűleg a felcsúti stadion lesz élete főműve, miután az oroszok hazaküldését Putyin visszahívásával már kitörölte.

 

Egy országot rombol az álmaiért. Megfizetjük az árát, mi, adófizetők. Amire az omnipotens úr azt találta mondani egy váratlanul kérdező újságírónak (a Hír24 a közelébe tudott férkőzni!), hogy ez az adófizető népre való hivatkozás kommunista trükk, a pénz nem a mienk, hanem a vállalkozóké, ők adták a stadionra.

Az más. Ha nem adják, adó lett volna belőle.

A stadion szép, de hát miért is ne volna az. A vállalkozók „pénzéből” magunk is tudnánk gyermeki vágyainknak megfelelő létesítményeket emelni. Csakhogy ránk a vállalkozók annyi pénzt sem bíznak, hogy egy nyiszlett tyúkólat felhúzzunk. Mert olyan helyen lakunk, ahová a vállalkozók nem adják a pénzt.

Felcsút sokkal jobb helyen van, ide érdemes beruházni. Láthattuk, hogy a stadionavatóra is milyen szép számmal érkeztek állami Audikkal a „vállalkozók”. A már említett mirzák, hogy leróják tiszteletüket a kor kamaszának színe előtt, aki tündöklésének igazolására meg merte tenni mindazt, amihez a Fideszben is kevesen lettek volna ennyire gátlástalanok.

Ez a többnyire tinédzserekre jellemző vállrándítós felelőtlenség áll a Szabadság téri „megszállási” szoborkompozíció kierőszakolásának hátterében is. Itt sincs egyeztetés, párbeszéd, nem számít gondolat és emlékezet, csak a tett a kemény kölyök célja, amivel születésnapjára (május 31.) meglepi önmagát.

A vitatott szobor felállításánál is merésznek bizonyult, és itt sem tűrt ellentmondást. Hívei hagyták és hagyják menetelni, olykor mintha előre is tolnák, vigye el ő a balhét, elég széles hozzá a válla. Itt már az sincs, hogy (a vállalkozók helyett) a történészekre hivatkozzon, velük szemben is saját dacos akarata feszül, el kell az általa diktált kort látnia a kézjegyével, a választás megacélozta erejét. Helyes az egyeztetések nélküli út, hápogjon a szétmorzsolt sajtó meg az erőtlen ellenzék, valóra válik minden álmom, ha úgy akarom.

Megépíthet bármit, de tudni kell, hogy valahol már áll a fal, melynek egyszer Népünk kamasza, ha nem fékez, őrületes csattanással neki fog rohanni.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.