Az Alkotmánybíróság elnöke szerint az emberölés nem ítélhető el jogilag. Ha az áldozat elég kicsi. Az önmagukat és országunkat kereszténynek minősítő politikusok túlnyomó többsége Antall József óta ezt vallja. Lenkovics Barnabás mondja a Heti Válaszban: „Ez nem jogi kérdés, hanem az emberiség morális fejlődésének problémája. /.../ Évi 33 ezer abortuszt nem lehet büntetőjogi eszközökkel megtiltani. Az ideális az volna, ha az erkölcs és a jog összeérne, s a méhmagzatot is megilletné az emberi élet védelmének joga. Ez akkora jelentőségű lenne az emberiség történetében, mint a rabszolgaság eltörlése volt."
A rabszolgaság jelentős részben az „idegenek" (feketék, hadifoglyok, „barbárok", „pogányok", nem zsidók, nem keresztények) és elszegényedettek (adósrabszolgák) státusza volt. Az tagadhatja hitelesen, aki kiáll a más hitű, más származású, szegény sorsú polgárok egyenlő szabadsága mellett.
Az abortusz esetében két erkölcsileg védhető álláspont lehetséges, de nem lehet mindkettőt jogilag védeni. Egy: már a megtermékenyült petesejt is emberi lény, a magzat elpusztítása emberölés. Kettő: a magzat nem önálló lény, csak az anya testének részeként létezhet. Az anya joga, hogy rendelkezzen a testével, és eldöntse, kihordja-e a magzatot. Az abortusz emberi jog. A kettő között nem lehet objektív alapon választani, ez hit kérdése. Ha a fogantatás Isten teremtő aktusa, akkor az ember a fogantatástól ember. Ha az ember kialakulása az anya testében lejátszódó biológiai folyamat, akkor e folyamat korai megszakításának az emberöléshez semmi köze.
