Sokak szerint a szakszervezet halott. Legalábbis nálunk. Meg Közép- és Kelet-Európában mindenfelé.
Lehet, hogy sok jel mutat erre, de ha nem vagyunk politikailag beágyazott nemzeti oligarchák, multinacionális cégek menedzserei, vagy személyes különalkura képes, százmilliót kereső herevasalt celebek, akkor nem érdemes ennek olyan nagyon örülni. Ha erősebb volna a munkavállalói érdekvédelem, előbbre tartanánk a nyugat-európai bérekhez való felzárkózásban. Jobban és nagyobb biztonságban élnénk. Az ugyanis biztosan nem igaz, hogy ha a magyar melós elmegy Németországba, annyival jobban dolgozik, mint amennyivel több fizetést kap.
Azt is szokták mondani, hogy a tőke globális, a munkaerő pedig lokális. Azért szervezik ki a fejlett országok a termelést a kevésbé fejlettekbe, mert ott nemcsak olcsóbb a munkaerő, hanem kevésbé vagy egyáltalán nem szervezett. Ezért is annyira olcsó. Így aztán hiába maradnak erősek a szakszervezetek a fejlett országokban, fújhatják a jogaikat, mert kiszolgáltatott kartársaik másutt a nyugati bérek töredékéért hajlandók elvégezni ugyanazt a munkát.
