Nem ma, és nem is ők kezdték: az MVM vagy a Paksi Atomerőmű már kormányokkal, évekkel ezelőtt, jogerős bírósági ítéletek sokasága ellenére is próbálkozott azzal az érveléssel, hogy bár a náluk lévő vagyon állami, mégsem közpénz. Azaz a közérdekű adatok nyilvánossága helyett az üzleti titkok szabályai vonatkoznak rájuk.
Ám a Magyar Nemzeti Bank nagyobb tétekben játszik vabankot a pénzünkkel. Hiszen alapítványai 260 milliárd forintnyi közpénzt kezelnek, ami úgy viszonyul a korábbi eltüntetési kísérletekhez, mint egy nokiás doboz tartalma a kaszinómonopólium profitjához. Amit most az MNB művel a pénzünkkel, azon már csak az tesz túl, ahogyan Orbánék a tervezett atomerőmű ezermilliárdjának elköltése köré kívánnak acélparavánt húzni. Ezeket a téteket képtelenség emelni: nincs annyi pénz az országban, hogy az ismétlődő lenyúlási kísérletek nagyságrendjét megsokszorozzák.
Akárhogy is, a bíróság szerdán végül jogerősen kimondta, hogy az MNB-s alapítványok közpénzeinek sorsa a nyilvánosságra tartozik. Immár csak az Alkotmánybíróság szólhat közbe, ha valamiért mégis jogszerűnek találja az Áder János államfő szűrőjén már fennakadt, visszamenőleges hatályú jegybanktörvény-módosítást. Kizárni nem tudjuk ezt a lehetőséget sem, de ha az alkotmánybírák törvényesítik az állam kifosztását, akkor tényleg olyan játszma zajlik előttünk, aminek a leírásához biztosan új szavakat kell keresnünk.
