Egyetlen olyan párttal sem lép koalícióra, amelynek tagjai nem látták A drót című amerikai tévésorozatot. Ezt Jón Gnarr közölte, amikor – mindenki legnagyobb meglepetésére – megválasztották Reykjavík polgármesterének. És hát ki ne zárná őt a szívébe egy ilyen kijelentés után? Ráadásul ingyentörülközőt ígért az uszodákba, Disneylandet a repülőtér mellé és jegesmedvét az állatkertbe. Lehet persze viccpártnak minősíteni a volt komikus-taxisofőr által alapított Legjobb Pártot, de fordítsuk mindjárt komolyra a szót: a helyhatósági választáson a szavazatok 35 százalékával még a kormányzó szociáldemokratákat is maga mögé utasította.
Elegük lett a hagyományos pártokból és politikusokból a görögöknek is. Náluk egy ismert tévés újságíró, Sztavrosz Teodorakisz néhány hete a semmiből hozott létre új pártot, a Folyót, amely már hat-hét százaléknál tart a felmérésekben. A balközép pártnak ugyanúgy sikerült a bravúr: megelőzte a „két nagy” egyikét, a szocialista Paszokot (amelynek népszerűsége öt százalékra süllyedt). Teodorakisznak ehhez még mókás dolgokat sem kellett mondania – igaz, a válság közepette a görög közvélemény nincs is tréfás kedvében –, elég volt a saját hírnevét és közvetlenségét bevetnie.
Ám ettől még nem váltak volna egyik pillanatról a másikra a negyedik legerősebb politikai mozgalommá. Elsősorban az tette őket meg győzővé, hogy semmi közük az országot évtizedek óta irányító, az urambátyám viszonyokba és a korrupcióba nyakig süllyedt pártokhoz. Kell ennél több? Mondhatja az ellenoldal, hogy na de kérem, hol a komoly pártprogram – és hosszabb távon bizonyára hiányozni is fog –, egyelőre azonban elegendő a politikai ártatlanság és az egyenes beszéd. Lehetőleg némi humorérzékkel. Mert ezek a dolgok, lássuk be, hiánycikknek számítanak Európa-szerte. Akár választásokat is lehet nyerni velük.
