Vannak népmesei alapbölcseletek, amelyekből évszázadokon át erőt merített hallgatóságuk. Elhitték, hogy a legkisebb királyfi legyőzheti a sárkányt, hogy a hamuban sült pogácsa az Óperencián túlig is kitart, s egy csóktól felébred Hófehérke vagy Csipkerózsika. (Sőt, még Shrek Fionája is.)
Győzni lehet, ha kitartóan akarjuk, s ha szívünkben gyávaság helyett bátorság lakozik – sugallják e történetek. Már látom, miként legyintenek erre sokan, s mondják, hogy csak a gyerekek hisznek a mesékben, a való élet ennél sokkal primitívebb és kiábrándítóbb, nincs benne semmi fennkölt. Az győz, aki jobban simul a hatalomhoz, könnyebben veszi rá magát a korrupcióra, önzőbb és közönyösebb másoknál, nem finnyás, nincsenek skrupulusai.
Miskolcon mostanság azonban újfajta meséket is írnak. Itt immár másodszorra győz a legkisebb királyfi, letörve a tűzokádó hatalom összes fejét, rápirítva rátartiságra, állhatatossággal oldva az agressziót. Két évvel ezelőtt a Földes Ferenc Gimnázium esetében érték el a szülők, tanárok, diákok – közkeletűbb nevükön a „zemberek” –, hogy a felülről rájuk tukmált, s mindenki által alkalmatlannak tartott iskolaigazgatót mégse ültessék a fejükre.
