És akkor arra gondolt Alekszisz Ciprasz görög kormányfő, hogy jó dolog a színjáték, de most már meg kellene komolyodni, azt ígérte ugyan a választóknak, hogy vége a megszorításoknak, ám ugyanezek a választók az athéni parlament előtt éltetik őt, és közben azt skandálják, hogy eurót akarnak, na már most bent maradni az euróövezetben csak úgy lehet, ha elfogad néhány megszorítást, különben Brüsszelben elzárják a pénzcsapokat, akkor pedig az állami alkalmazottak bérét és nyugdíját sem tudja kifizetni, abból lesz csak a tüntetés, szóval Ciprasz öt hónapnyi keménykedés után elküldte végre a sokadik reformlistát a nemzetközi hitelezőknek, ezúttal olyat, na jó, nagyjából olyat, amilyet vártak, végül is a mellette tüntetők ugyanúgy sejtik, hogy egyszer muszáj engedni, és igen, ez a pillanat most érkezett el, maradt még néhány nap június végéig, húzzunk bele, különben lesz itt olyan dráma, hogy csak na, ám ez itt nem színház, hanem a valóság.
És akkor arra gondolt Angela Merkel német kancellár, hogy jó dolog a színjáték, de a végtelenségig mégsem lehet azt mondani a görögöknek, hogy faragjanak le még egy kicsit a fizetésekből és a nyugdíjakból, emeljék még jobban az adókat, és rúgjanak ki még egy csapat állami alkalmazottat, már így is tartanak elég EU- és IMF-ellenes tüntetést, s pont eleget nácizzák ott a németeket, és ráadásként jön Ciprasz, aki idegesítően makacs tud lenni, semmire nem lehet rávenni, mert szerinte a megszorítások miatt humanitárius katasztrófa alakult ki Görögországban, és hát igaz, ami igaz, annyi mindent lenyomtak már a görögök torkán, aztán lett belőle gazdasági talpra állás, na pláne növekedés?, dehogy lett, hiába tömködték eurómilliárdokkal a lyukakat, ám az igazi katasztrófa az lenne, ha a görögök kizuhannának az eurózónából, mégis hogyan festene a címlapokon, hogy megbukott az EU legnagyobb szabású projektje, az euró?, na nem, nézzük csak, ez a lista, amit legutóbb küldtek Athénból, nem is olyan rossz, tárgyalni lehet róla, azt mondjuk majd, hogy további szigorításokat kérünk, és akkor a választóink sem hőbörögnek, hogy már megint a görögökre szórjuk a pénzt.
És akkor arra gondolt az athéni nyugdíjas, hogy kimegy tüntetni a parlament elé, elkel a biztatás Cipraszéknak, ez legalább nem az a korrupt banda, amely évtizedeken át uralta Görögországot, és közben megszedte magát, nem, ők most új korszakot ígérnek, ami nagyon ráfér már az emberekre, a nyugdíjasra különösen, hiszen megnyirbálták ugyan a nyugdíját, mégis ebből tartja el az unokáját, évekkel ezelőtt végzett az egyetemen, de nem talál munkát, Ciprasz pártjára, a Szirizára szavazott a kölyök és az egész család, mert ha ők kerülnek hatalomra, csak jobb lehet minden, és bár igazából nem lett jobb, az nem történhet meg, hogy Európa magukra hagyja a görögöket, nem, dehogy kérik vissza a drachmát, ha kell, kimennek mindennap a parlament elé, Brüsszelben is észreveszik talán, hogy csak élni akarnak.
