Nem ez az út.
Fontos fejleménye lenne a magyar oktatásnak, ha a diákok az új tankönyvek révén megismerkednének a zsidósággal kapcsolatos alapvető történelmi-vallási fogalmakkal, mely nélkül a kereszténység és az európai kultúra sem érthető. Fontos fejlemény lenne, ha a zsidók magyarországi történetéről is megtudhatnának alapvető információkat. Szükséges lenne, hogy hiteles információkkal rendelkezzenek az előítéletesség működési mechanizmusáról, így a modern antiszemitizmus kialakulásáról, a diszkrimináció koráról és a tömeggyilkosságokba torkolló zsidóüldözésekről, valamint Izrael Állam létrejöttéről és a Közel-Kelet komplex valóságáról. El is indult a tankönyvek felülvizsgálata, új tankönyvek szerkesztése, melyben ezek a szempontok is érvényesülnek.
Az előítélet-mentes társadalom irányába tett szükséges lépéseknek azonban nem az az előfeltétele, hogy csupán az egykori üldözöttek remek teljesítményeire, sikereire és hazafiasságára hívja fel a figyelmet az oktatás, vagy arra a veszteségre, amely a sikeres emberek elüldözésével áll kapcsolatban. Ez éppen ellenérzéseket, irigységet, bűntudatot is kelthet a diákokban. Lényeges megérteni, és megértetni a fiatalabb nemzedékkel is: nemcsak a remek teljesítményeket nyújtókkal szemben, és nem is csak a hangsúlyozott hazafias érzéseket táplálókkal szemben kell érvényesülnie a jogegyenlőségnek és a modern társadalomban minden embert megillető méltóságnak. Ahogy a mai zsidók és a mai iskolai tanulók között sem feltétlenül csak kiemelkedő teljesítményűek és hangsúlyozottan hazafias érzelműek vannak.
A teljesítmény adottság kérdése, az identitás magánügy, az emberi jogok érvényesülése azonban közügy. A korszerű oktatás kulcseleme a nyugati világban az emberi jogi eszméken alapuló gondolkodás: a human rights education. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatán alapuló szemléletmód, mely minden diák számára a saját bőrén érezteti az egyenlőség eszméinek jelentőségét, a minden egyes emberi személyt megillető jogokat, mely mélyebbre helyezi a serdülők gondolkodásában az antidiszkriminációs attitűdöt, mint bármely nagy tettre, teljesítményre, hazafiasságra vagy emberi bűnre hivatkozó pedagógiai modell.
E nélkül nem fog menni.
Igaz, ehhez a kötelességtudás, a fegyelem, a közösség, a hagyomány szempontjai mellett az emberi egyenlőség, az individuális szabadság eszméit, és mindenféle autoritással szemben a személy szuverenitását, az egyén kritikai gondolkodását kellene hangsúlyozni, ami ma nem túl népszerű a rendpárti magyar közgondolkodásban.
De csak azért, mert valami nem népszerű vagy valami nem divatos, még nem mondhatunk le róla, ha egy emberibb, igazabb, embertársaink megbecsülésére késztető társadalmat és oktatási rendszert kívánunk magunk körül, mely szembeszáll a kirekesztéssel és a diszkriminációval.
A szerző író, a Szombat főszerkesztője
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
