Nem értjük a tréfát

2016-04-09 07:46:00

Elnézést kért Stigelmaier Józsefné veszprémi képviselőnő, mert legutóbb azzal kommentált egy migránsokra vonatkozó épületes megjegyzést a Facebookon, hogy a maga részéről biztos, ami biztos alapon hátramenetben is áthajtana kamionnal a menekülteken.

Ma már persze nincs ennek különösebb hírértéke; legutóbb Bencsik András, lovagkereszt érdemrenddel kitüntetett főszerkesztőt szembesítette Farkasházy Tivadar az ATV-ben egy korábbi vezércikkével, amelynek a mondandója szerint a Heti Hetes néhány szereplőjét nemzeti kommandó által ki kellene végezni, hogy egy-két áruló látványos büntetése megfélemlítse a nemzettagadó elitet. Mire a főszerkesztő azt felelte, hogy ez csak irónia volt, amiért nem fogja szégyellni magát.

Stigelmaiernét ugyan nem szembesítette senki korábbi ironikus megnyilvánulásaival, ő csak felment egy Jeddi Árpád Levente nevű ember Facebook-oldalára, ahol a következő viccet olvasta: „Mi tetszik a migránson? A Scania-féknyom." Legyünk őszinték: egy ennyire jó vicc olvastán nem éreznénk-e mi is belső késztetést, hogy ezt a remek tréfát a magunk megszokott szellemes módján, már-már intellektuális szférákba emelkedve megfejeljük egy újabb poénnal? Főleg, hogy nagy a kihívás, hiszen a viccet elsütő úriembert korábban már megismerhette az ország, amikor Calais-nál a menekültekre húzta kamionja kormányát, s erről még videót is feltett a netre; nem akárki tehát az illető.

Ilyen ziccert nem szívesen hagy ki az ember. Lehet, hogy ez sokaknak furcsa, de vegyük már észre, hogy a mai szélsőjobbot és pláne a még szélsőbbet az ilyen tréfák nevettetik meg. Régen a tortadobálás volt efféle körökben a humor netovábbja, a jégen való seggre esés már intellektuális humornak számított, ma már viszont a gépjármű alatt fekvő migráns a humorforrás, amivel nem azt akarjuk mondani, hogy pár év, és a cigányok elleni sorozatgyilkosság mindössze beugratásnak minősül majd, csupán azt, hogy annyi minden mással együtt új tartalmat nyer az irónia, a humor, a tréfa is.

Jól írja Stigelmaierné: nem gondolta volna, hogy sokan félreértik a viccét. Igaza van, hiszen az a mondat, hogy „én még hátramenetet is kapcsolnék", valójában mély humanizmusról árulkodik, amennyiben a sok keserűséget megért magyarságot meg akarja nevettetni, hadd legyen végre kilátástalanságukban is egy jó napjuk. Azzal pedig maximálisan egyetértünk, hogy Stigelmaierné az elnézést kérő bejegyzésében „visszautasít minden olyan becsmérlő és fenyegető, nyílt és privát üzenetet, amit ő és családja kapott a DK aktivistáitól", tudniillik az tényleg kultúrbotrány, hogy az ember elsüt egy viccet, ezek meg beindulnak, s még nekik áll feljebb. Ráadásul annak a DK-nak áll feljebb, amelynek az a Gyurcsány Ferenc az elnöke, aki annak idején minden emberi normát túllépve öregecskedő feleségekről beszélt egy tévéműsorban.

Mi mégis csalódottak vagyunk. A magunk részéről sokkal keményebb viszonválaszra számítottunk. Hogy most hirtelenjében csak Stigelmaierné eszmetársának, az ötös számú párttagkönyv tulajdonosának egyik vitazáróját idézzük mint követendő példát: „Ez egy sült bunkó, barom proli. Zagyva Gyula ma nagyjából annyit érdemelne, hogy valaki rongyosra verje a pofáját." Nagyjából ez volna az elvárható stílus és tartalom, s ha Stigelmaierné csak egy csöppet előrelátó, a bejegyzését sürgősen beépíti pártja helyi cselekvési programjába. Fel fognak rá figyelni magasabb helyeken, s nem marad el tán még a lovagkereszt sem, hiszen az a pár soros komment egész életműnek is felfogható.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa

idegenellenesség
álláspont

megosztom twitter kinyomtatom