A szónok, akinek a kedvéért e tömeg összegyűlt, ezúttal szokatlanul visszafogott volt. A füllentésgenerátor takarékon üzemelt (az úgynevezett eredmények között munkahelyteremtésről például egyáltalán nem volt szó, csak a munkahelyek megvédéséről), és a saját korábbi mondatainak a hálójába is csak egyszer gabalyodott bele: „2010 áprilisában csináltunk egy forradalmat” versus „a kétharmados többséget sem interpretáltuk forradalomként” (az utóbbi idézet 2013 őszéről való).
Üzenet voltaképpen csak egy volt, nem csupán a szónoki emelvényen, hanem az egész rendezvényen: kétharmad kell, mert ezt a rendszert csak akkor lehet működtetni, ha senki sem kérdez vissza, és semmit nem kell megmagyarázni. A „csak a Fidesz” szlogen négy éve bejött. Mármint nekik, mert egyébként a szabad Magyarországgal ennél betegebb és károsabb dolog még soha nem történt: egy erős, de nem kétharmados többséggel az Orbán-stáb rá lett volna kényszerítve a jó kormányzásra, így viszont – állami lakájmédiával, átírt alkotmánnyal és választási törvénnyel – tényleg azt csinált, amit akart.
A kétharmad nemcsak a sokat emlegetett fékeket és ellensúlyokat iktatta ki a politikából, hanem az egyetlen olyan tényezőt is, amely a demokráciát garantáltan jobbá teszi bármilyen diktatúránál: a versenyt, a politikai alternatívák küzdelmét.
Amit ezzel az ellenhatás nélküli erőpolitikával a kormányváltásra szövetkező baloldal szembe tudott vasárnap állítani, az egyetlen négyzetméternyi igazság: kétharmad ide, egyoldalúan átírt játékszabályok oda, még mindig van egy apró hely az országban, ahol nem a hatalom nélküli többségnek kell félnie a minden hatalmat birtokló Orbántól, hanem a jelenlegi kormányfőnek az emberektől,mert a szavazófülke magányában vissza lehet vágni minden sérelemért, jogfosztásért és igazságtalanságért – csak el kell menni szavazni.
Ahogy az ellenzéki ötök egyike a színpadon fogalmazott: ha nem akarod, hogy a politika továbbra is beleszóljon a mindennapjaidba, akkor azon az áprilisi napon szólj bele te a politikába. Hogy ez a kétségkívül meglévő, de nehezen számszerűsíthető esély mire lesz elég, azt egy hét múlva ilyenkor már pontosan tudni fogjuk.
