galéria megtekintése

Négy (2+2) nő

8 komment

Csillag István

Két amerikai, két európai. Két liberális, két konzervatív. Két baloldali, két jobboldali. Ketten jogot, ketten természettudományi egyetemet végeztek. Kettőjüknek – mert eredetileg ügyvédek voltak – az ékesszólás a fegyvere; a másik kettő a kitartó, alapos elemzéshez, az átfogó tájékozódáshoz, az érveléshez, az átláthatóság, a kiszámíthatóság tiszteletéhez szokott. Egyikük sem katolikus, ketten (az amerikaiak) metodisták, míg az európaiak a keresztségben az anglikán, ­illetve az evangélikus vallást vallják. Mind a négyen évtizedek óta házasságban élnek, de amíg az amerikaiaknak gyermekeik is vannak, addig az európaiak gyermektelenek. Hárman régóta profi politikusok, míg a negyedik a háttérből férjét támogatva az. Ketten már régóta szerepelnek a világpolitika színpadán, alakítva a hazájukról alkotott képet, és próbálnak a világ arculatán változtatni, a harmadikat most ismeri meg ebben a szerepben a világ, a negyediket ismerik, de csak most figyeltek fel nagyszerű, alapvetően belpolitikai jelentőségű beszédére.

Hillary Clintont, Michelle Obamát hazájukban liberálisnak és baloldalinak tartják nem csupán azért, mert az ekként elkönyvelt Demokrata Párt színeit erősítik, hanem azért is, mert a világ leghaladóbb demokráciájában, a világ legfejlettebb nagyhatalmában is valóságos forradalmi tettnek számít még mindig nőként politikai pályára lépni, kilépni anyaként, feleségként a férj árnyékából. Aki forradalmi tettet hajt végre, aki radikális, az többnyire baloldali, az liberális. Forradalmi tett nőként a politika színpadára lépni. Ha nő vagy, mindent tízszer jobban kell tudnod. Ha nő vagy, tízszer többet kell teljesítened. Ha nő vagy, nem hibázhatsz. Ha nő vagy, akkor mosolygósnak, csinosnak, frissnek kell látszanod. Egy férfi lehet gyűrött, elhasznált, otromba, goromba és felkészületlen.

Ha valaki meghallgatta Michelle Obama beszédét Hillary Clinton mellett a demokratikus konvención, az meghallotta, hogy most kopogtatott a világverő, de mégis megnyerő, kedves, okos és példamutató utód. Aki emlékszik Bill Clinton kongresszusi meghallgatására, az tudja, hogy mit kellett a nyilvánosság előtt a „szivarozó”, ámorozó Bill miatt Hillarynak kiállnia. Kiállta a próbát, és töretlenül érvel, próbálkozik. Theresa Mayt, a most még Nagy-Britanniaként számon tartott Anglia alig hónapos konzervatív és jobboldali miniszterelnökét a kilépésről, a Brexitről szájhősködő angol férfiak hagyták a slamasztikában; a konzervatív és jobboldali német kancellárt, Angela Merkelt a fegyvercsörgető német és európai fér­fiak, a pénzt herdáló dél- és kelet-európai országok délceg váltóhamisítói átkozzák csendes és békés következetességéért. Van-e, lesz-e Európa és európai béke Merkel nélkül? Merkel világossá tette, hogy a békéért fizetni kell: vagy vérrel, vagy pénzzel. A kakaskodó pávatáncosok azt hiszik, hogy megállíthatják a drótkerítésnél a tengert. Merkel tudja, amit a hollandok évszázadok óta tudnak, a tengert egy család, egy utca, egy város, egy ország erőfeszítése sem képes távol tartani, több ország kell.

 

Magyarországról nézve és beszűkült aggyal alig érthető, hogy lehet a két amerikai nő baloldali és liberális, a két európai jobboldali és konzervatív. Alig érthető, hogyan űzhet nő a bevett sztereotípiák szerint férfifoglalkozást Amerikában, hogyan lehet az európai sztereotípiák szerint férfifoglalkozásnak számító kémikus, földrajztudós, elszámolóházi vezető nő. A provinciális szellem számára érthetetlen, hogy mindannyian óvják az adófizetők pénzét (tehát jobboldaliak), ugyanakkor többet akarnak költeni a szociális felzárkóztatásra, az oktatásra (tehát baloldaliak), nem óhajtják a pillanatnyi népszerűség érdekében feladni tegnapi nézeteiket (tehát konzervatívok), de meg akarják újítani hazájuk és a világ intézményi berendezkedését (tehát liberálisok). A 2+2 nő szép példája, hogy a valóságos, élő demokrácia ehhez a négy értékhez van kipányvázva. 2+2 nő szép példája annak is, hogy Európában építeni, tervezni, kísérletezni kell, hogy legyen levegős és ne szűkkeblűen nemzeti a demokrácia, míg Amerikában elég karbantartani, takarítani a demokrácia jól berendezett lakását. A 2+2 nő szép példája annak is, hogy a demokrácia sosincs „készen”, az nem olyan, mint a cseresznyebefőtt, amely „eláll” magában és elég belőle kis- vagy nagykanállal kanalazni. A demokrácia bizony megromolhat, megpenészedhet, kiszáradhat. Éppen emiatt mind a négyüknek: a bal- és a jobboldaliaknak, a konzervatívoknak és a liberálisoknak is vigyázniuk kell rá, és oda kell figyelniük egymás szavára.

A 2+2 nő jól példázza azt is, hogy ha a négy nézet, a négy érték közül akár csak az egyiket is kiszorítják, ha egy országban fellázadnak az aprómunka, a fáradságos egyeztetés ellen, ha a „centrumból óhajtják fújni a passzátszelet”, akkor annak vagy nacionalista populizmus, vagy fasizmus, vagy nemzeti kapitalizmus/szocializmus; rosszabb esetben kommunista/náci kísérlet lesz az eredménye és háború a következménye.

Gyakran kérdezik itthon, miért van olyan kevés nő a magyar politikában. A négy világpolitikából ismert nő a magyarázat. A nők – gyakorlatias észjárásuknál fogva – nem engedhetik meg maguknak, hogy pávatáncos pojácák, felfújt hólyagok, szűkkeblű vagy dúlt keblű frázisöblögetők, pocakos Maradonák lehessenek. Egyszerűen nem áll jól nekik, ezért a józan belátásuknál fogva inkább távol maradnak a(z) (m)agyar politika kisszerű színpadától.

Az is látszik azonban, hogy Európa nagy országaiban, amelyek még mindig terheltek történeti görcsökkel, zárvány észjárással, még a gyakorlatias nőknek is nagy áldozatot kell vállalniuk, ha pallérozni akarják a közönség műveletlenségét, otrombaságát, önféltő önzését, egyengetni akarják a politika rángásait, finomítani igyekeznek a pillanatnyi közvélemény-kutatási népszerűségben önmaguk nagyságát mérő, hiú álomférfiak öntetszelgő kukorékolását.

A nemzetközi súllyal bíró euró­pai politikusnők nem engedhetik meg maguknak, hogy egyszerre gyermekeiknek és politikai közönségüknek is mutassanak példát. Még a fejlett, nagy európai országokban is a női politikusoknak parancsnokoknak és nem tanároknak kell lenniük. Tolsztoj írja a Háború és békében a Napóleont végül térdre kényszerítő tohonya udvaronc Kutuzovról, hogy kedvenc mondása volt:„Türelem és idő, ezek az én hős katonáim!” Kutuzov jól érezte volna magát a két amerikai és a két európai nő között, és ők négyen elfogadták volna az öregúr udvarlását, mert pontosan tudták, hogy nem elindulni kell, idegesen fogadkozni, ígérgetni, hanem odaérni. Ahhoz pedig, hogy egy nő győztes is lehessen – feltéve hogy időben ér oda, ahová indult –, ahhoz nem győzni kell, hanem hagyni az ellenfelet veszíteni. A nőknek ez jut osztályrészül, ezért vesztes ellenfeleik többnyire nem akarnak azonnal visszavágni (kivéve a pocakos, falusi Maradonákat).

Magyarország a férfiak országa, és még csak nem is demokrácia, hiszen nem lehet azonos joggal, azonos eséllyel jelen a jobb és a bal, a konzervatív és a liberális. Nem véletlen, hogy a magyar nők közül nem kevesen inkább a fényképen, a Skype-on nézik gyerme­keik fejlődését, ha meg akarják őket óvni a macsó kardcsörtetéstől. Inkább lemondanak a jelenlétükről, ölelésükről, nevetésükről, szomorúságban pedig a karjuk vigasztalásáról, csak ne kelljen gyerekeik jövőjéről, boldogságáról is lemondaniuk. A magyar nők – éppen mert gyakorlatiasak – nem lépnek, mert nem léphetnek tömegesen a nyilvánosság elé. Vak komondorok, „jóféle pálinka” meg a mindenkit meg...ó fehérvéri huszárok várnák őket. Nem jött még el a magyar nők ideje. De nem maradhat így örökre.

„Nem bizony, mert ahol férfias
Világ kudarcot vall szónoklatával,
Asszonyi jóság mégis győzni tud.”
Shakespeare: VI. Henrik (1. rész, II. felvonás, 2. szín)

A szerző közgazdász

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.