A 2014-es tavaszi választási kampány finisében a Magyar Szocialista Párt miniszterelnök-jelöltje végső kétségbeesésében azt ígérte, hogy győzelmük esetén nem tervezik a nők negyven év szolgálati viszony utáni nyugdíjlehetőségének megszüntetést, sőt annak könnyítésén gondolkodnak úgy, hogy a felsőfokú intézmények nappali tagozatán töltött éveket is beszámolnák a negyven évbe.
Az MSZP tavalyi nyerési esélyeit ismerve senki nem vette komolyan a blöffnek tűnő bejelentést, csakúgy, mint a szakmailag teljesen megalapozatlan nettó százezres minimális bérre vonatkozó elképzelésüket, ami gyorsan „elszállt a szélben”. Közel másfél év távlatából is dermesztő, hogy a választási kampányban milyen kidolgozatlan és megalapozatlan programpontok kerültek felszínre: nem mérlegeltek foglalkoztatási szempontokat, nem számoltak az adó- és járulékhatásokkal, nem törődtek a költségvetés egyensúlyának biztosításával.
És most 2015 nyarán itt állunk egy tiszteletre méltó vasutasember népszavazási kezdeményezésével, amely a Nők 40 programot akarja „férfiasítani” azzal a nem titkolt törekvéssel, hogy negyven év munkaviszony után az urak is elmehessenek nyugdíjba életkoruktól függetlenül, mondjuk, 58 évesen.
A kedves-bohókás, ámde igen drága és a rendszerszemlélet minimumát is nélkülöző ötletet a két legnagyobb országos munkavállalói érdekképviselet, a Magyar Szakszervezeti Szövetség és a Liga Szakszervezetek azonnal felkarolta, mondván, hogy a korkedvezményes nyugdíj eltörlésének negatív hatásait ezzel az intézkedéssel részben ellensúlyozhatják.
Ez egyébként abszolút téves elképzelés, hiszen az emberi szervezetet nagy igénybevételnek kitevő és speciális munkakörökre vonatkozó kedvezményszabály hiánya nem váltható ki egy általános érvényű, a feltételek teljesülése esetén (40 év) minden munkavállalóra kiterjedő regula bevezetésével. A szakszervezetekkel kapcsolatban próbálok megértő lenni, hiszen az elmúlt években működési lehetőségeik szűkültek, a társadalmi párbeszéd takaréklángon pislákol, és a munkavállalók (beleértve a közfoglalkoztatottakat is) helyzete és közérzete nem javult. Egy népszavazási kezdeményezés végre-valahára „átcsúszott” a szigorú Kúrián, akkor nosza, szavazzunk! Ennek most úgyis szezonja van.
Azon viszont nagyon meglepődtem, hogy előbb az MSZP, majd néhány nappal később a Jobbik is beállt a referendumot támogató szervezetek sorába. A kormányzati gyakorlattal nem rendelkező és költségvetést még nem készítő radikális jobboldali párt vonatkozásában még csak-csak értem, hogy nagy – parlamenti többséggel rendelkező – riválisát ezen a területen is folyamatosan szorongatni akarja. Kerül, amibe kerül.
De a már három alkalommal hatalmon lévő baloldali párt esetében joggal feltételezhettem, hogy kormányzati praxissal is rendelkező képviselői néha kiruccannak a számok világába, és esetleg rendszerként tekintenek a mindenkori nyugdíjszisztémára, amelyet tilos kontár módon toldozni-foldozni. Vagyis a nyugdíjnépszavazás támogatása előtt illett volna elgondolkodni azon, hogy a Nők 40 programban részt vevők idén 185 milliárd forinttal, jövőre már 195 milliárd forinttal terhelik a nyugdíjkasszát, és az összeg további emelkedése prognosztizálható a jövőben.
Ha férfiak százezreit (!) is direkt eszközzel a korai nyugdíjazás lehetőségének utcájába terelik, akkor könnyen 500 milliárdosra duzzadhat ez az érték. A Nyugdíjbiztosítási Alap úgy kapna hirtelen egy hozzávetőlegesen 250-300 milliárdos többletterhet, hogy annak bevételi oldala nem lenne biztosított. Az egészséges férfiak korai nyugdíjba vonulása és a külföldi munkavállalás reményében kivándorló fiataljaink növekvő száma ugyanis hatalmas járulékhiányt okozhat. Mivel a nyugdíjkifizetés folyó finanszírozásból táplálkozik, nem kérdés, hogy az ő általuk be nem fizetett járuléktömeget azonnal pótolni kell.
Vajon miből? Elsősorban az itthon maradt munkavállalók és munkaadók megnövelt befizetéseiből, ami az egyébként sem kiemelkedő versenyképességünket érzékelhetően rontaná. A másik lehetőség, hogy az induló és a már megállapított nyugdíjak összegén „csavar” egyet a kormányzat, így az alap kiadásainak csökkentésével biztosíthatja az egyensúlyt. Nem hiszem, hogy ezt a változatot a politika szereplői közül bárki is preferálná.
Jobb híján tehát bízzunk abban, hogy a magyar társadalom nagyobbik része belátja, hogy a mindannyiunk által finanszírozott nyugdíjkasszát még jópofa és hangzatos kezdeményezések megvalósításával sem célszerű alkalmanként gyors ütemben kirámolni. Ha ezt az állampolgárok (munkavállalók, nyugdíjasok) megértik, akkor a referendum biztosan érvénytelen és eredménytelen lesz. Az MSZP és a Jobbik a Férfi 40 népszavazás felkarolásával a jelenlegi rossz gyakorlatot támogatja, konzerválja és duplikálja. Úgy tűnik, a népszerűségi index javításának érdekében még a nyugdíjalap egyensúlya és a rendszerű gondolkodás követelménye pillanatok alatt feláldozható. Balról is, jobbról is.
Álláspontom szerint belátható időn belül – talán a következő kormányzati ciklus kezdetétől – meg kell szüntetni a Nők 40 programot, a „Harc a férfi 40-ért” akciót pedig már el sem szabad kezdeni. Az egymásra hasonlító két konstrukció egyaránt hibás és igazságtalan. Minden politikai erőnek az lenne a közös feladata, hogy rendszerszemléletben dolgozzon ki egy olyan átlátható, korhatár előtti nyugdíjazási szisztémát, amely erősen csökkentett nyugdíjösszeget biztosít a korhatár előtt nyugállományba vonulóknak (degresszív nyugdíj-megállapítási rendszer), és választási lehetőséget kínál a nehéz és speciális élethelyzetekben a véglegesen visszavonulni szándékozó korhatár alatti személyeknek.
Így meggátolható lenne az 58-60 éves életerős és munkahellyel rendelkező emberek azonnali, indokolatlan nyugállományba vonulása, miközben segítenénk a perspektíva és munka nélkül maradt, álláskeresési támogatással már nem és nyugdíjjal még nem rendelkező, a létfenntartási küzdelemtől elfáradt 60-62 éves asszonyokon, férfiakon. Hölgyeim, uraim, miért nem ezen törik a fejüket?
A szerző a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének főtitkára
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
