Ne legyünk felelőtlenül öngyilkosok

Tessék vállalni a harcot, de először is Budapestre jönni. Itt van például a Blaha Lujza téri aluljáróban meghalt hajléktalan nő esete. Tíz napja találták holtan a mobiltelefonbolt és a parfüméria között, este lefeküdt a pokrócára, reggel már nem ébredt fel. Azóta elterjedt, hogy Budapest főpolgármestere temettette el a saját főpolgármesteri keretéből, pedig abból kedvenc csapatát, a Fradit szokta támogatni. Ám most megszólalt benne a lelkiismeret, elvégre az elhunyt, ha hajléktalan volt is, és tiltott helyen halt meg, nemes ellenségnek bizonyult, csöndes és szerény halálával nem tartotta fel túlságosan az aluljárón át dolgozni igyekvő várost; persze, ha lehet, ne csináljunk a történtekből gyakorlatot.

Fölröppent az a hír is, hogy a csepeli temető szegényparcellájában helyezték örök nyugalomra, előtte személyesen Balog Zoltán, a társadalmi felzárkóztatásért is felelős emberminiszter mosdatta és öltöztette államtitkáraival a megboldogultat, majd eresztette le a maga által ásott sírba, ám ez a hír csak kacsa volt, hiszen a szegényparcella még nem készült el, majd a Várkert Bazár tizedik átadása után.

Pesten az a jó, hogy ingyenétel-osztás is van rendszeresen. Igaz, már nem a Blaha Lujza téren, onnét állítólag lakossági kérésre kirúgták az ételosztókat, de talán jobb is így. A Blahától a Rókus-templomig mindig rendesen állt a kilométeres sor, ám előtte a Rákóczi út teli van kirakattal, ezek üvege visszatükröződik, előbb-utóbb mindenki a kirakatra néz, legalább egy pillanatra, és ennyi pont elég, hogy az illető meglássa magát, az életét. Csupa leharcolt, eleve kinőtt kabát, kitérdesedett nadrág, kitaposott, szétfolyó sportcipő ételosztáskor a Rákóczi út kirakatsora egészen a Szentkirályi utcáig és tovább, plusz az asszonyok arca a kirakatüvegben, amint lenőtt hajukkal, szemük alatt a mély árkokkal szembesülnek, hogy aztán mégis, mindezek ellenére lopva megigazítsák hajtincsüket meg a sáljukat, mintha legalábbis randevúra készülnének; na, ennek lett vége.

Pedig ebből tán még az újvárfalvai férfi is erőt meríthetett volna, ha már nem volt hajlandó megfogadni a korábbi belügyminiszteri tanácsot, miszerint a szegény ember tartson kecskét, ehelyett felelőtlen módon napi egy szelet vajas kenyéren él.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa