A modern kori sarkkutatás, oceanográfia kiemelkedő alakja, Fridtjof Nansen a nemzetközi diplomáciában is maradandót alkotott. Európa egyik legkomolyabb mai problémája, a háborús övezetekből érkező nagyszámú menekült miatt érdemes az első világháborút követő tevékenységét felidézni.
A világháborút követő zűrzavaros években nagyon sok ember vált hontalanná. Hadifogságból hazatérni szándékozó katonák, az országhatárok olykor önkényes megrajzolása következtében otthontalanná vált, szülőföldjükről elűzött emberek milliós tömege jelentett a maihoz hasonló problémát Európában. A hivatalos nyilvántartások szerint a 20-as évek elején az otthontalanná vált menekültek száma meghaladta a kilencmilliót. A fogolytáborokból hazatérő embereknek nem voltak személyazonosságukat igazoló okmányaik. A Népszövetség – hivatalos nevén a Nemzetek Szövetsége – Nansen kezdeményezésére, aki ebben az időben (1920-ban) a hadifogolycsere ügyének főbiztosa volt, népszövetségi útlevél létrehozásáról döntött. Ezt nevezték akkor a közbeszédben, később félhivatalosan is Nansen-útlevélnek. E dokumentumból több mint négyszázötvenezret adtak ki. Azoknak, akik e dokumentummal rendelkeztek, megkönnyítette az új otthon teremtését, munkát, állampolgárságot szerezhettek az őket befogadó államban. Nansen tevékenységét Európa-szerte elismerés övezte. 1922-ben ez az elismerés formalizált módon is megjelent. Abban az évben a Nobel-békedíjat ő kapta meg. Ennél is fontosabb volt az általa otthonhoz jutott emberek hálája. Nansen volt az első menekültügyi intézmény, a Nemzetközi Menekültügyi Hivatal létrehozója is.
Ma az Európán kívüli világ háborús övezeteiből, elsősorban a Közel-Keletről, Afrikából, Afganisztánból menekültek ezrei, egyes becslések szerint milliói vándorolnak a biztonságosabb élet reményében elsősorban Európa felé. Ennek drámai képeit nap mint nap látjuk. A tengert átszelve lélekvesztőkön hánykolódó emberek, a szárazföldön ezer kilométereket vándorló menekültek abban bíznak, hogy a gazdaságilag fejlett és békés világ országai befogadják őket, a háború poklából, a halál elől menekülőket. Erre történelmi okok miatt is joggal számítanak. E fejlett és békés világ országai évszázadokon keresztül használták ki e területeket, gazdagságuk egyik forrása e területek – a gazdag országok korábbi gyarmatai – voltak. Akkor az európai embereket nem zavarta a civilizációs különbség, a vallási, kulturális másság, a hétköznapokban megjelenő életmódbeli különbség. Tudva, hogy e kérdés összetettebb ennél, és az egyszerűsítés nem vezet a megoldáshoz, joggal és sürgetőleg vetődik fel a megoldás igénye. Emberhez méltó körülmények biztosítása a vándorlás útján, az azonosításukat, letelepedésüket segítő okmányok kiadása, a befogadó országok felkészülése a integrálás feladataira, sok egyéb apróbb és nagyobb horderejű feladat. Nem fordíthatjuk el a fejünket, nem zárhatjuk le a határokat, nem tehetünk úgy, hogy bennünket, magyarokat ez a probléma nem érdekel. És egyedül sem tudunk semmi érdemlegeset tenni. Nemzetközi, európai és az Európán kívüli világ együttműködését feltételező feladat e modern kori népvándorlás kezelése.
