Megint minden rendben volt – és tényleg. Nyárelő, tomboló hőség, tekintélyes, de felszabadult tömeg, lépni sem lehetett tőlünk. Idén is megjelent számos remek könyv – mindezt érdemes megköszönni. Volt hírlapi szomorkodás, mint rendesen, hogy az emberek nagy tömegben vásárolnak „mindenféle ócska ponyvát”.
Köztudomású ugyanis, hogy az embereknek, ha jól letolják őket rémes igénytelenségük miatt, több szabadidejük, kevésbé kilátástalan és megterhelő munkájuk, mindenféle jobb körülményeik lesznek hirtelen, és módjuk lesz rá, hogy olyasmit olvassanak, amivel az őket kiosztó kényes ízlésű kultúremberek is meg lesznek elégedve (egyébként a könyvhét nem kizárólag a szépirodalom ünnepe, hanem az életmód-tanácsadóké, szakácskönyveké, népszerűsítő történelmi munkáké is).
Ettől még igaz persze, hogy a középiskolai oktatás még mindig csak a számonkérés, az érettségi idején helyez kellő hangsúlyt az értő olvasás tanítására, amikor már késő. De nem adnak sok esélyt a színpadokon zajló könyvbemutató beszélgetések sem, amelyekre a tér forgatagában lényegében képtelenség figyelni.
