galéria megtekintése

Nagy könyves esemény

Az írás a Népszabadság
2015. 06. 09. számában
jelent meg.


Vári György
Népszabadság

Megint minden rendben volt – és tényleg. Nyárelő, tomboló hőség, tekintélyes, de felszabadult tömeg, lépni sem lehetett tőlünk. Idén is megjelent számos remek könyv – mindezt érdemes megköszönni. Volt hírlapi szomorkodás, mint rendesen, hogy az emberek nagy tömegben vásárolnak „mindenféle ócska ponyvát”.

Köztudomású ugyanis, hogy az embereknek, ha jól letolják őket rémes igénytelenségük miatt, több szabadidejük, kevésbé kilátástalan és megterhelő munkájuk, mindenféle jobb körülményeik lesznek hirtelen, és módjuk lesz rá, hogy olyasmit olvassanak, amivel az őket kiosztó kényes ízlésű kultúremberek is meg lesznek elégedve (egyébként a könyvhét nem kizárólag a szépirodalom ünnepe, hanem az életmód-tanácsadóké, szakácskönyveké, népszerűsítő történelmi munkáké is).

Ettől még igaz persze, hogy a középiskolai oktatás még mindig csak a számonkérés, az érettségi idején helyez kellő hangsúlyt az értő olvasás tanítására, amikor már késő. De nem adnak sok esélyt a színpadokon zajló könyvbemutató beszélgetések sem, amelyekre a tér forgatagában lényegében képtelenség figyelni.

 

Az is egyre világosabban látszik, hogy a „nagy könyves esemény” nagyjából ugyanazokat az embereket, egy lelkes és aránylag még nagy létszámú könyves szubkultúrának a híveit vonzza évről évre, korántsem a teljes közösség ünnepe, csak aprócska részéé. Erre lehet mondani, hogy ez mindig is így volt, de éppenséggel úgy is lehet vélni, hogy a könyvek végső soron mégiscsak az „emberi színjáték” szcénáiról szólnak, amelyhez mindőnknek egyformán közünk van. És a korfa sem biztató. Nem látni, kik lesznek a 20-as, 30-as írók-költők jó részének olvasói.

A könyvpiaci mozgások nem semleges és nem is problémátlan folyamatok, és nem is csak a hozzáférésről van szó. A „piac” beférkőzik az irodalom belső életébe is: meglepő, hogy még valamelyest tartja magát a magyar novella (Szvoren Edina erre a könyvhétre is írt pár csodaszépet) vagy a líra (Rakovszky Zsuzsát vagy Kukorellyt mindenképpen szerezzék be), mikor „eladni”, úgymond, „csak a regényt lehet”.

Továbbá a kormányzat erőfeszítéseinek középpontjában áll ugyan a nemzetpolitika, arról azonban ötévnyi regnálás után sem tudtak megállapodni, hogy hogyan lehetne Magyarországon terjeszteni, mondjuk, a Vajdaságban kiadott könyveket, illetve hogyan lehetne másrészt eljuttatni az anyaországi kiadványokat a távoli, egzotikus Újvidékre, esetleg Kolozsvárra. A kultúrpolitika imád jelen lenni ott, ahol semmi dolga, itt azonban, ahol volna mit csinálnia, sosem mutatkozik (a helyzetet újabban a kiadók eseti együttműködései próbálják kezelni). Szépen illusztrálta mindezt a Vörösmarty tér sarkán, a Gerbeaud mellett felállított „határon túli magyar” standsor, gondosan egymás mellé nyomva és elkülönítve az „anyaországi” műhelyektől.

Szóval van nekünk egy nyár eleji, exkluzív, szezonindító kis ünnepünk, hála istennek. De azért ne nagyon áltassuk magunkat.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.