galéria megtekintése

Nadzsib, hol vagy?

Az írás a Népszabadság
2015. 09. 14. számában
jelent meg.

2 komment


Miklós Gábor
Népszabadság

Jó lenne tudni, mi lett Nadzsibbal, a feleségével és a gyerekeivel. Élnek még? Ha igen, mint remélem, aligha Kabulban, a zárt lakótelepen, ahol vendégül láttak huszonöt éve. Egyszer ő is járt Pesten, de nem riportokhoz gyűjtött élményeket. Nadzsib az ottani pártlap munkatársa volt, egyébként Moszkvában végzett talajjavító mérnök. A felesége is ott tanult – keresett szülészorvos volt a fővárosban.

Nagyon imponált, hogy a háromgyerekes doktornő az egykori királyi házból származik. Amanullah sah a dédapja volt. Tehát pastu törzsből származott. Nadzsib tádzsik apja (biblikus szakma) ács volt és analfabéta. De a fia már tanult, érettségizett és ösztöndíjas lett a Szovjetunióban. Aztán a puccsok és ellenpuccsok után a pártlapnál kötött ki.

Nadzsibról először azt hittem, ismer minden felnőtt férfit Kabulban. Bárhol pár perces bensőséges csevegésbe merült bárkivel. Sokakkal összeérintették az arcukat is. Aztán kiderült: ez csak udvarias köszönés, amelyben egymás családja hogyléte iránt érdeklődnek. Az is kiderült, hogy sokan – ha közvetve is – de ismerik egymást. Nadzsib elmondta: ő négy nemzedékre visszamenően tudja ősei nevét. Csodáltam. Ősi szokások és modernség élt egymás mellett.

 

A modernitást a maga bizarr formájában a szovjetek klienspártja képviselte. Akkoriban túl voltak már néhány pártbeli tisztogatáson. Az elvtársak szorgalmasan irtották egymást. A korábbi nyugatias értelmiség már rég külföldre ment. A közeli Pakisztánban és Iránban milliós tömegek éltek menekültként.

Az afgánok azóta is menekülnek. A posztszovjet rendszer leverése után a felkelők estek egymásnak, és a korábbi rezsim hívei menekültek. (A párthimnusz zeneszerzője ’93-ban egészen Budapestig futott, itt találkoztunk.) Aztán következtek a tálibok. Őket kiverték az amerikaiak és szövetségeseik 2002-ben – újabb emigrációs cunami jött. Az amerikaiak és szövetségeseik még ott vannak, de mindenki tudja: ők is ideiglenesek.

Béke soha nem volt ezekben az években, de sok jó is történt. Egyetemek, iskolák nyíltak, utak épültek, modernizálódott a világ. Sok százezren kapcsolódtak be ebbe az új életbe – miközben milliók maradtak meg a falvakban, törzsi vidékeken a premodern világban, törzsi korban. A tálib világ, a maga Nyugat-ellenességével, nőgyűlölő tradícióival, vallási babonáival igen eleven. És gyilkol mindennap. Most ráadásul megjelent ott is az Iszlám Állam. Tálibok és az IS egymással vetélkedve ölik a hatalomért azokat, akik szerintük nem elég hithű muzulmánok vagy a hitetlenek kiszolgálói.

Ezért tipikus Ahmed története. A most harmincéves férfi már Nyugat-Európában van, egy afgán étteremben pincérkedik. Évekkel ezelőtt eldöntötte, hogy otthagyja az országát, családját. Évekig tolmácskodott az amerikaiak mellett, de amikor egy bombamerénylettől majdnem meghalt, ettől is elment a kedve. Elvégzett egy magánegyetemet Kabulban. Munkát nem kapott, mert nem volt befolyásos családi kapcsolatuk, és ő elvből nem akarta megvásárolni az állást. Nem is nősült meg. Hatezer dollárt fizetett az embercsempésznek, hogy eljuttassa Görögországig. Ez elfogadható ár – mondta a Gandhara hírportálnak.

Ahmed mellett sokan mennek még el. Az iskolázatlanabbak Iránban, Pakisztánban keresnek munkát. Sokakat a létbizonytalanság kényszerít menekülésre. Ahogy harminc éve, most is újabb és újabb nemzedékek vándorolnak el – a legjobbak, leginkább vállalkozó kedvűek, legműveltebbek. Átvonulnak itt is.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.