galéria megtekintése

Na most mi lesz?

Az írás a Népszabadság
2015. 09. 23. számában
jelent meg.


Aczél Endre
Népszabadság

Hétfői parlamenti beszédében, amely könnyedén egybemosta „a hazát és Európát” fenyegető veszélyeket, Orbán Viktor receptet írt az Európai Unió mai csúcsértekezletének. „Brüsszelben fordítva ülnek a lovon: mi azt javasoljuk, először vegyük elejét a népvándorlásnak, majd miután megvédtük határainkat, utána beszéljünk arról, hogy mit kezdjünk azokkal, akik idejöttek vagy ide akarnak jutni” – mondta.

Tartok tőle, hogy az unió állam- és kormányfői nem fognak Orbán kedvéért pozíciót változtatni azon a bizonyos lovon, tudniillik éppen azért gyűlnek össze, hogy megbeszéljék: „mit kezdjenek azokkal, akik idejöttek”. De azt se mondanám, hogy teljesen visszhangtalan lesz, amit a magyar miniszterelnök indítványozott.

A német szóhasználattal élve „Festung Europa”-nak – az „európai erődnek” vannak hívei, nem is kell messze menni, hogy rájuk leljünk: itt van mindjárt az Osztrák Néppárt, a Fidesz szövetségese. És rajta kívül vannak számosan – főként a jobboldalon –, akiket Orbán kifejezetten vonz, és partnerek a némiképp aránytalan riadalomkeltésben. Szó, mi szó, ezen a bizonyos oldalon a magyar miniszterelnök pár hete – elsősorban a menekültekkel való bánásmód miatt – mélyponton levő népszerűsége mintha emelkedőben volna. Sokakat nyilván iriggyé tesz, hogy a haza védelmének populista felhangokkal erősített orbáni filozófiája őt és pártját kifejezetten megerősítette.

 

Komoly adalék a történethez, hogy miután Szijjártó külügyminiszter napi rendszerességgel kérte ki magának a „magyarellenes” osztrák, német, francia, svéd, román, horvát etc. megnyilatkozásokat, a hétfői parlamenti beszéd – ahol is Orbán kötelességszerűen rohant neki Brüsszel elhibázott menekültpolitikájának – elhangzása másnapján egyetlen negatív kommentárt sem kapott figyelmet érdemlő helyről. A „kerítés” kikerült az ellenségesnek mondott narratívákból, olyan benyomást keltve, mintha tényleg a határvédelem élvezne elsőbbséget minden más teendőhöz képest.

Orbán élhet Brüsszelben azzal a lehetőséggel, hogy abban az ügyben, amely két részre szakítja az uniót – kvóta vagy nem kvóta, kötelező vagy önkéntes befogadás –, nincs egyedül. Feltámadt a már széthullott „visegrádi négyes csoport”. A jelek szerint Csehország, Lengyelország, Szlovákia és Magyarország egy húron pendül ebben az ügyben.

Igaz, kisebbséget alkotnak a 28-akon belül, de ők azok, akik a nemzeti szuverenitás védelmében a végsőkig kitartani látszanak egyvalami mellett: majd maguk döntik el, kit fogadnak be és kit nem; az arányos teherelosztás, amelyet a német–francia–osztrák „tengely” szorgalmaz, megítélésük szerint elfogadhatatlan kötelezettségeket róna rájuk. (Miránk éppenséggel nem.)

Ki lesz a végén az erősebb? Aki ismeri az unió történetét, tudja, hogy a „visegrádiak” nem írhatnak kottát. A többség igenis azzal óhajt foglalkozni, hogy levegye a terhek egészét a menekülők által kiválasztott gazdagok válláról, és méltányosan ossza el az összes tagország között. Ez ugyan nagyon vonzó princípium, csak egy, de végzetes baj van vele: a menekültek/migránsok nem oda akarnak menni, ahová küldik őket, hanem oda, ahol munka és szociális ellátás van. Északra.

Az pedig, hogy a „problémát” a gyökerénél kell kezelni, azaz megszüntetni az elvándorlás okát, nem kevésbé vonzó, de Magyarország az utolsó, bármit mondjon is Orbán, amely akár egy kicsi lépést is tudna tenni a szíriai polgárháború befejezése érdekében. Nota bene: a többiek is tehetetlenek.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.