E tételekkel aligha lehet vitatkozni: az úgynevezett civilek arcátlan asszisztenciájának köszönhetően a Fidesz kiszervezhette negatív kampányát, miközben az elköltött forintokról és azok eredetéről sem kellett elszámolnia.
A CÖF vezetői számára azonban nem elég a visszataszító szerepvállalás, büszkélkednek is munkájukkal. Igaz, e tevékenységüket legalább ismeretterjesztő aktivizmusként könyvelhetjük el. Segít ugyanis megérteni, miként működhetnek azok a cinikus, de legalább mindenféle érték tagadásában és norma rongálásában is élenjáró rendszerek, amelyeknek lényegéből fakad a teljesítmény devalválása, a szervilizmus kitüntetése, továbbá a polgárok ásókká alakítása, amivel a gödör mélyítését teszik könnyebbé.
Ezt, saját politikáját a CÖF őszinte csodálattal figyeli, miközben fölöttébb ritkán számol be olyan akciójáról, amely valamilyen formában ne kapcsolódna az úgynevezett balliberális pártokhoz.
Legalábbis mi nem láttunk még olyan óriásplakátot, amelyen a szervezet lélegeztetőgép-vásárlásra, ételosztásra, de legalább otthontalan cuki kutyusok örökbefogadására szólít fel, hogy egyúttal tegyünk egy rövid kirándulást a demagógia sűrű erdejében is.
A rövid exkurzus után viszont érdeklődhetnénk arról, hogy a Simon Gábor ismeretlen forrásból származó vagyona miatt okkal felháborodott CÖF miért oly csöndes Rogán Antal ingatlanjainak meseszerű növekedésével kapcsolatban. Mármint legföljebb akkor lenne okunk efféle kíváncsiskodásra, ha bikaerős tudatmódosítók hatása alatt állnánk, miközben még fogadtunk is volna arra, hogy néhány pillanatig képesek vagyunk éppen annyira hülyének nézni magunkat, amennyire a Fidesz és a CÖF néz minket.
Minthogy e különleges helyzet nem áll fönt, így semmi okunk arra, hogy ne annak nézzük a CÖF-öt, mint ami. Ennek szellemében őszintén gratulálunk ahhoz a civil munkához, példamutató erőfeszítéshez, amellyel a modern demokráciák történetében szinte példátlan módon járult hozzá a kormánypárt újrázásához.
Kabarésorozatunk következő részében a Muppet Show lép fel.
