galéria megtekintése

Moszkva magánya

Az írás a Népszabadság
2014. 11. 18. számában
jelent meg.


Poór Csaba
Népszabadság

Megmosolyogtató érvvel hagyta ott a vasárnapi befejezés előtt a G20-csoport brisbane-i csúcstalálkozóját az orosz elnök. – Hosszú az út hazáig, és a hétfői munkakezdés előtt egy kicsit aludni is kell – mondta Vlagyimir Putyin. Ezt nyilván ő sem gondolta komolyan. A diplomáciában szokatlan lépéssel azt jelezte, hogy megelégelte a hűvös fogadtatást, a Moszkva Ukrajna-politikáját érő kritikát, amelyből az ausztráliai nagyvárosban koncentráltan jutott ki neki.

A Nyugat és Moszkva konfliktusa arra az őrült bátorságpróbára emlékeztet, amelyben két autó száguld egymással szembe, és a sofőrök azt várják, hogy a másik rántsa félre a kormányt. Aki tovább bírja, az nyer. Ütközni egyikük sem akar, de az irány tartása is végzetes lehet. Oroszország és Nyugat-Európa egymásrautaltsága az unalomig ismételt tétel.

Amikor az EU már ezt is hajlandó kockáztatni, akkor alighanem úgy érzi, Moszkva azt a liberalizmuson alapuló értékrendet veszélyezteti, amely a második világháború után honosodott meg a világnak ezen a részén. Az aggodalmat csak növeli, hogy a Kreml ehhez a törekvéséhez a mi vidékünkön is talált magának szövetségeseket. Még akkor is, ha a magyar kormányzat képviselői Ukrajna ügyében az elmúlt napokban már a szankciós politika támogatásáról nyilatkoztak.

 

A liberalizmus Oroszországban –máshol is, nálunk is – szinte szitokszóvá vált. A szabadossággal, a „mindent lehet” rendszerével, a nagytőke korlátlan uralmával azonosítják, a számlájára írják a rendszerváltás után a posztkommunista országokban törvényszerűen bekövetkezett súlyos gazdasági visszaesést. A lassan másfél évtizedes putyini vezetést viszont a fellendülés korszakának tartják – nem is alaptalanul. Nem vesznek azonban tudomást arról, amivel az olajárak csökkenése miatt mostanság kell szembesülni: ez nem annyira az elnök – kétségkívül létező – politikai kvalitásainak, mint a világpiaci folyamatoknak köszönhető.

A korai brisbane-i távozással Putyin értésre akarta adni, hogy külső nyomásra nem hajlandó az otthon esetleg megalkuvásnak tűnő engedményekre. Pedig nem nagyon találni olyan országot, amely feltétel nélkül támogatná a Kreml külpolitikáját. Jelentősebb kurzusmódosításra mégis csak akkor van esély, ha azt Oroszországon belül kényszerítik ki.

Ott azonban – még ha csökkent is – nagyon magas Putyin támogatottsága. Ukrajna ügye csak erősítette azt. Hiszen alig van orosz család, amelyet ne kötnének rokoni vagy baráti szálak a most Moszkváról leválni akaró szovjet utódállamhoz.Az idősebbek jelentős része sértődötten szemléli, árulásnak tartja az ukrajnai eseményeket, Kijev megleckéztetéséért pedig a szovjet korszakban már megélt és túlélt elszigetelődésre is kész.

Az utóbbi években megerősödött nemzeti vagy inkább nagyhatalmi tudat az ifjabb generációk képviselőinek tömegét is a Kreml mellé állította. Igaz, ők jórészt már az életszínvonal emelkedésének időszakában nőttek fel. Nem tudni, hogyan viselik a gazdasági nehézségeket.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.