Olyan cövekeket ütünk a piac útjába, amelyek miatt egyre inkább kibicsaklik a közgondolkodás, és igencsak nehéz lesz majd egyszer a helyes irányba visszaindulnunk. Az úgynevezett igazság pillanata sem fog senkit kötelezni arra, hogy hirtelen váljon belátóvá, legyen birtokában elemi logikai képességeknek, sőt hajoljon meg adatok, érvek előtt.
Hiszen eddig arra készítették föl, hogy legyen hálás, mert a kormány éber, és nem hagyja őt becsapni, kizsebelni. Mint a mesékben, nincs átmenet, arányérzék – ez kapzsi és mohó, az szerény és dolgos. Itt pfujolás, ott vastaps. Hogy ennek a beskatulyázásnak a politika hátsó udvarában sokszor egészen más az indoka és a története, más a szándék vele, mint amit a nagyközönség éljenezve fogad – ez manapság mindegy.
Átlátszó trükk és átláthatatlan szövevény egyszerre, minek bogozgatni. Ugyanakkor minden szankció siker, a szabadságharc újabb sarca, hadizsákmány nem szorul hosszú, még kevésbé bonyolult magyarázatra, vagy aki megpróbálkozik vele, magára vessen. Nézem, ahogy a bankok, a multik, a kereskedőházak, a közműcégek után egy kereskedelmi tévéadó is rápörög erre a kátyúkkal teli útra, háborog az igencsak rászabott tetemes reklámadón, most meg amiatt pöröl, hogy a kormány törvénnyel készül megakadályozni, hogy a jövő évtől – érvényes szerződése szerint – pénzt kérhessen a kábelszolgáltatóktól.
