– Pontosan – erősítette meg Z. –A főszerkesztő kijelentette, hogy a cikk kilencven százalékával egyetért, ám a maradék tízben dehonesztálom a Vezetőt, amit nem hagyhat.
– Tulajdonképpen mit is írtál róla? –vetette közbe Karesz. – Hogy a Vezető akar lenni ismét a vezető. Ennek az erkölcsi megalapozottságát azonban nem hangsúlyoztam eléggé, ezért úgy tűnt fel, mintha hatalomra vágyna. – Az kizárt – állapította meg Karesz.
– Nagy sajnálkozás közepette a cikket nem hozta le – folytatta Z. –, viszont megígérte, hogy a honoráriumot kifizeti, hiszen ő rendelte meg. Abból vettem neked a múltkor cipőt. – Nem is vettél nekem cipőt –tiltakozott Karesz. – Akkor már tudod, miért – nyomatékosította Z.
– Úgyhogy – mesélte tovább – a cikket leadtam a Vagy-vagy magazinnak, amely épp érdeklődött, tudnék-e írni nekik. Az itteni közlés után reagált a Demokraták, Ébresztő! egyik szerzője, aki szerint káros attitűdöt képviselek, amikor nem hangsúlyozom az oldalak közötti küzdelem morális alapjait. „A politológus, amikor a Mátrixhoz közelít, nem választhatja a kék pirulát.” Én meg végig úgy éreztem, menekülnöm kell Smith ügynök elől. Válaszoltam a lapban, felhívtam a figyelmet arra, hogy amit számon kérnek tőlem, az részben benne van a cikkemben, tudniillik, hogy mekkora demokrata vagyok. Másrészt viszont, amikor állítólag relativizálom a szemben álló oldalak felelősségét, akkor csupán arról van szó, hogy mindkettőben találok hibát, még ha nem is ugyanazt.
–Már értem, miért iszol a kádban – jegyezte meg Karesz. Z. elnevette magát, de aztán felemelt mutatóujjal jelezte, hogy ez még nem a sztori vége: – Ami ennél is jobb, hogy a következő számában a Vagy-vagy azt közölte, a cikkem vitaindító volt az elemzői magatartásról, és újabb írásokat közölt erről a témáról. A mai Éjszakai absztrakció e cikkeket tekintette át vendégeivel, amiről sajnos engem nem sikerült előzőleg értesíteniük. Viszont konklúzió gyanánt kijelentették, hogy a nemzedék, amihez tartozom, nem eléggé fejlett morálisan.
Karesz megértően hümmögött, Z. pedig még annyit tett hozzá, hogy az esett neki rosszul, mikor a válaszcikkében feltárt szakmai dilemmáit logikai ellentmondásként fordították rá vissza. – Ez pontosan olyan egyvágányú magabiztosság, mint ami a karizmamozgalmat jellemzi, pedig állandóan azt mantrázzuk, mennyivel különbek vagyunk náluk.
Rövid hallgatás után az alvás mellett döntöttek. A hamarosan beálló csendet Karesz törte meg: – Tudod, engem az egészben az bánt, hogy milyen nehéz lesz ezután összefogni!
Z. válla némán rázkódott a röhögéstől az éjszakában.
