galéria megtekintése

Morális magaslatokon

4 komment


Megyesi Gusztáv

Íme, egy örvendetes hír: pénzt fizet L. Simon Lászlónak a felesége, mert a férje nevét használja a cége. Mindezt a kormánybiztos, egykori államtitkár mondta el egy interjúban, kiemelve, hogy a névhasználatért kapott pénz után rendesen fizeti a személyi jövedelemadót. Összeget sajnos nem említett, így nem tudjuk összevetni a mi otthoni tarifáinkkal, miszerint hites feleségünk nyolcszáz forintot számol fel nekünk egy tányér zöldbablevesért, igaz, mi viszont ennek a sokszorosát kasszírozzuk be, hogy a nevünket használja, ámbár ebből leginkább csak kellemetlenségei szoktak támadni.

Ha jól látjuk, akkor a kormánybiztos a saját feleségével kötött szerződésével és a tőle kapott pénz utáni adózásával egy sokkal igazságosabb világ előhírnökévé vált. Korábban már sokan próbálkoztak azzal, hogy megadóztassák a rokonságon belüli munkavégzéseket, amikor az adóköteles állampolgár a nagynénjénél pucol ablakot, aki aztán hálából kitakarít nála, a kalákában végzett házépítésekről, disznóölésekről nem is szólva, ám ezekből sajnálatos módon semmi se lett.

Azt kell mondanunk, hogy az L. Simon család rátapintott a lényegre: az emberek, de tán még az ügyészek is előbb-utóbb megunják a csalásokat, a családi strómanok által elnyert pénzeket, a nevetséges földárveréseket, s egyáltalán. A Magyar Narancs számolta össze, hogy a kormánybiztos vállalkozásaiban csaknem másfél milliárd forint exközpénz bújik meg, miközben mindent letagad. Varju László ellenzéki politikus szerint „L. Simon cégei körül teljes a káosz, és nem tudni, mikor mit hazudik éppen, akár földügyről, akár barackmagos cégről van szó", ám vegyük észre, hogy ha hazudik is, legalább adózik utána, s ezzel olyan erkölcsi tőkére tett szert, hogy legfeljebb Farkas Flórián érheti utol.

 

Olyan magaslatokra jutottunk tehát, ahol a magas hivatalú potentát, miközben művészi színvonalon tagad le mindent, a közt gyarapítja, hiszen adót fizet, s ebből vesz majd az állam lélegeztetőgépet. Más egyszerű ember felesége soha egy fillért nem fizetne férjurának, igaz, annak nem is volna képe pénzt kérnie tőle, hiszen csak papíron a feleségéé a vállalkozás; valójában ő a gazda, általa jutott közpénz a családi buliba.

Ám így, hogy a feleség fizet, a férj pedig adózik utána, soha nem látott mértékű törvénytisztelettel állunk szemben, az adózási hajlandóság olyan magas szintű megnyilvánulásával, hogy félő, beleroppan a család. Az L. Simon-féle családi modell szerint ugyanis miközben férj és feleség asztalt, ágyat megoszt egymással, üzleti ügyben nem ismernek tréfát otthon, a stratégiai terveket nem kötik a másik orrára. Ebből kifolyólag honnét is sejthette volna a kormánybiztos, hogy amíg ő dolgozik, a felesége nem fitneszszalonokban tölti az idejét, hanem saját sárgabarackmag-üzemében, hogy cianid-sók által befolyásolja a térség halálozási rátáját. Miként nyilván a kormánybiztos feleségének sincs még csak lövése se arról, hogy a férje korábban államtitkárként dolgozott, ma pedig egyenesen budavári kormánybiztos, és arról is szentül meg van győződve, hogy a családi panzióhoz vezető aszfaltút nem állami pénzből épült, hanem a helyi lakosság dobta össze a szeretete jeléül.

Mindez előre jelzi, hogy az intézményesített korrupcióból visszajut majd végre valami a köznek is. A magunk részéről el tudunk képzelni olyan berendezkedést Magyarországon, melynek keretében a legfelső rétegek és rokonaik minden közpénzelsíbolás, megbundázott tender után pár ezrelék adót fizetnek be a kincstárba; élni és virulni fog Magyarország.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.