Furcsa szelekció zajlik a Matolcsy György vezette jegybankban. Már az első nap óta, hogy Orbán Viktor „jobbkezéből" 2013 márciusának elején MNB-elnök lett. Rövid idő alatt, sokszor indoklás nélkül, többször érthetetlenül tessékelték ki az intézményből a magyar közgazdászok legjobbjai közé tartozókat. Ezt eddig sokszor és sokan elintézték azzal, hogy más lett a rendezőelv, a Fidesznél meghonosodott lojalitás a legfontosabb kiválasztási szemponttá vált, és miért gond az, ha ez az új játékszabály. Eddig ez a vita sokak számára talán elvont volt, elvi síkon mozgott.
És most itt van a Matolcsy György–Vajda Zita-ügy. Amely már minden eddiginél közérthetőbben ad betekintést abba, hogy ez az új világ mennyire visszatetsző. Hogy mennyire elveszett minden önkontroll az új világ működtetőiből. A jelek szerint nem a múlt héten kezdődött a románc Matolcsy és Vajda között. Úgy fest, talán évekkel ezelőtt, és ez idő alatt közpénzből fizették a Matolcsyval egy intézményben dolgozó, vele már csak a feladata, beosztása (nemzetközi szakmai titkár, külföldi utak szervezése, azok egy részén való részvétel) miatt is gyakran találkozó hölgyet. Mit gondoltak azok a jegybankban (vagy ha a viszony már az NGM-ben is kezdődött, akkor ott is) dolgozó, sokkal nagyobb felelősséget viselő, elmélyült közgazdasági szakmai tudással felvértezett (mert maradtak ilyenek is bőven az intézményben), sokkal nívósabb diplomát felmutató, a szervezeti hierarchia magasabb szintjein levő – de minimum az MNB fő feladata szempontjából fontosabb közgazdasági szakmai ügyekben kompetens – főosztályvezetők, osztályvezetők, akik jó ideje suttogtak a Vajda Zita körüli halmozódó furcsaságok miatt? Jön valaki, aki az elnevezés alapján (nemzetközi szakmai titkár) közgazdasági téren is elvileg láthat a pályán, aztán egyszer csak azzal áll elő, hogy aki egy kicsit jógázni akar, az jelentkezhet nála, mert ő tart gyakorlatokat.
És miért gondolhatta azt Matolcsy és Vajda, hogy a románcukról soha senki nem mer beszélni? Mert ha megfordult volna a fejükben, hogy viszonyuk egyszer nyilvánosságra kerül, akkor talán nem lettek volna pökhendiek. Mert elbizakodottságról árulkodik, ha nem érezték azt, hogy a közpénzből igen jól fizetett barátnő (egy hónapban többet kapott, mint amennyi egy minimálbéren dolgozónak egy teljes évben jár) ügyét az emberek nagy része vérlázítónak tartja.
