Az alapszabályvita második funkciója, hogy eldőljön, a megyei elnökök körében operáló előző pártelnök, vagy a hivatalban lévő programozhatja be a következő tisztújítást és az országos lista összeállítását, amelyről az első 15-20 fő még valahogy bekeveredhet az Országgyűlésbe. Megerősítik a garanciákat a pártot ténylegesen birtokló néhány tucat ember érdekének és akaratának érvényesülésére.
1989-ben, amikor a reformkörök politikai értékeinek érvényesítése volt a feladat, a budapesti alapszabály-bizottság vezetőjeként, kollégáimmal még arra törekedtem, hogy egy élő, lélegző, friss, civil, szakpolitikai és választókerületi kötődésekkel bíró, bázisdemokrata-jegyeket is mutató, korszerű, európai szociáldemokrata párt nyilvános, teljesítményalapú és felelős működésére írjunk szabályzatot. Mivel ez csak részben sikerült, nem lettem az MSZP alapító tagja.
Azóta az MSZP alapszabálya az aktuális hatalmi érdekek szerint bővült, bonyolódott, csavarodott, torzult negyedszázadon át. Legutóbb éppen Gyurcsány ellen, ahogy egy bennfentes fogalmazott.
Igen, a hatalmi bubusok már 25 éve tekergetik a szöveget, és mindig az éppen vezető nyerőközösséget alkotó csoportok érdekében. Hanem most túllőttek a célon. Nem volt elég, hogy a szervezeti hatalom, a jelöltállítás, az esetleges – valójában a hátuk közepére sem kívánt – előválasztások szabályzását bonyolították átlagember számára áttekinthetetlenné, vagy hagyták éppen teljesen szabályozatlanul, most hozzányúltak az alapszabály preambulumához is.
Márpedig egy ilyen preambulum az adott párt értékrendszerét, politikai karakterét, bázisát, működési alapelveit hivatott megfogalmazni. Az alapszabályvita indításakor a preambulum átírása még nem vetődött fel. Erről semmiféle vita nem volt. Ehhez ugyanis először mégis azt a programvitát kellett volna lefolytatni, amelytől – a szétverődés felgyorsulásától tartva – valamennyi hivatalban lévő retteg, hisz azt hiszi; őt vetné ki először ez a szétverődés a nehezen tartott sáncaiból! Egy ilyen vita ugyanis nevén nevezné a frakció közepén heverő kéttucatnyi politikai hullát. Akik miatt a megújulás lehetetlen, mert annak előfeltétele a feltámadó állampolgári bizalom.
Most azonban mégis ott van a kongresszus asztalán egy teljes mértékben átírt preambulum szövege, amelyből az eddig címszavakként működő, tehát tételesen hivatkozható és az alapszabály alapján számon is kérhető alábbi értékek hiányoznak: alkotmányosság, nemzeti elkötelezettség, közéleti tisztaság és felelősség, demokrácia, önkéntesség, egyenjogúság, együttes cselekvés, szabad véleménynyilvánítás és szerveződés, szolidaritás, kölcsönös tájékoztatás, nyitottság és nyilvánosság, demokratikus együttműködés.
De minek is ezekért az értékekért aggódni? Hiszen eddig is ott voltak az alapszabály élén, s lám, mire mentek velük!
Valóban, ezek az üres deklarációnak tűnő szavak ma már csak azt hirdetik, hogy valamikor egy ténylegesen demokratikus párt illúzióját hordozták. De ha ezeket minden érdemi vita nélkül el lehet lopni és rafinált szövegtengerbe rejteni a saját tagság és a maradék politikai bázis elől, akkor az már formálisan is a vég.
A társadalmi baloldal politikai képviseletének monopóliumát az MSZP már régen elvesztette. Ha a mai vezetői azt hiszik, hogy hegemónnak még megmaradhatnak ezen a térfélen, akkor most a legrosszabb eszközhöz nyúlnak e cél érdekében. A lázadást megakadályozandó, szekciókra kívánják szeletelni a kongresszust, miközben tényleg nem tisztújítást, de érdemi politikai vitát kellene folytatniuk, illetve elindítaniuk.
Veszíteni már semmit nem lehet. Nyerni még igen!
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
