Ma, amikor több ezer szíriait mészárolnak le, amikor a tamilok Srí Lankát pusztítják, amikor a Boko Haram egyre fokozza támadásait Nigériában, amikor az Iszlám Állam etnikai és vallási tisztogatást végez, tudjuk, hogy ezek a tömeggyilkosságok nemcsak önmagukban álló elfogadhatatlan események, hanem az elkövetkező vérengzések árnyékát is előrevetítik. Mit tanultunk – ha egyáltalán tanultunk bármit is – Srebrenicából, ha hagyjuk ezeket a mészárlásokat kibontakozni anélkül, hogy minden erőnkkel tennénk ellenük?
A közöny, amely lehetővé tette ezt az etnikai tisztogatást Európa szívében, amely csúcsára hágva Srebrenicát követelte, még mindig él. Minden évben emberek tízezrei kockáztatják életüket – a Földközi-tengeren gyakran el is vesztik –, hogy kiszabaduljanak a diktatórikus rezsimek, üldöztetések és nyomor markából, és egy jobb élet reményében Európába jussanak. De az európai államok továbbra is teljes tudatossággal hoznak meg olyan döntéseket, melyek kétségkívül ezrek életébe fognak kerülni.
Mit tanultunk Srebrenicából, ha hagyjuk eluralkodni az önzőséget és a közönyt, ha hagyjuk, hogy tőlünk néhány kilométerre, néha akár csak néhány méterre folytatódjanak a mészárlások? Hogy szavaink ne csengjenek üresen a megemlékezéseken, le kell küzdenünk a közömbösséget és, amilyen hamar csak lehet, meg kell nyitnunk határainkat a menekülők előtt.
A szerb nacionalisták húsz évvel ezelőtt azért kaphattak segítséget, mert az ő harcuk volt az utolsó bástyája a Nyugat muszlim világ elleni, végső soron Bosznia elleni küzdelmének. A boszniai konfliktus során megszülető „európai polgárháború”-gondolat azóta is jelen van. Ma ezt az eszmét két – objektíven tekintve – szövetséges politikai csoport támogatja: a szélsőjobboldali nacionalisták, akik muszlimellenes rasszista retorikát folytatnak, és az iszlamisták, különösképpen a szalafisták és dzsihadisták, akik mindenekelőtt a zsidókat, a nőket, a szabad gondolatokat és a demokráciát támadják.
Ezen csoportok szokatlan szövetségét mutatja, hogy az iszlamisták támogatásukról biztosították a norvég (utoyai) lövöldözőt, miután az a bíróságon fejtegette nézeteit. A politikai harc frontja nem a muszlimok és a Nyugat között, hanem – a muszlim világban és Európában egyaránt – az iszlamista totalitarizmus támogatói és a szabadság hívei, a nacionalisták és a demokraták között húzódik.
Mit tanultunk Srebrenicából, ha nem támogatjuk erőteljesen az arab és muszlim világban azokat, akik a szabadság nevében küzdenek az iszlamista totalitarizmus ellen Tunéziában, Törökországban, Iránban vagy bárhol máshol? Ha Európában nem harcolunk a rasszizmus és az antiszemitizmus ellen egy igazságosabb és demokratikusabb társadalom létrejöttéért? Végső soron a békeőr Európa eszméje elpusztult a Boszniai háborúban.
Ma, ahogy húsz évvel ezelőtt is, Európa feladja ezt a reményteli ideált, ezzel pedig elhagyja legszenvedélyesebb hívőit is: az ukránokat, akik az „európai álom”, egy korrupciótól mentes, törvény által védett független állam létrejöttének reményében gyülekeztek a Majdanon; a magyar demokratákat, akik nap mint nap megküzdenek az Orbán Viktor által vezetett demokráciapusztítással; és azokat a bosnyák fiatalokat is, akik arról álmodnak, hogy eltörlik a jelenlegi korrupt és fejlődésképtelen rendszert, melyben a daytoni békeszerződés intézményesítette a fojtogató etnikai megosztottságot.
Húsz évvel Srebrenica után Bosznia-Hercegovina magánya újra megközelíti a háború alatti elszigeteltségét. Az ország integrálása az Európai Unióba lehetővé tenné, hogy végre felszámoljuk a háború és az etnikai tisztogatások logikáját. Mit tanultunk Srebrenicából, ha a daytoni egyezmény intézkedései mellé nem állítunk egy nem etnikai alkotmányt is, ha nem nyújtunk európai kezet Bosznia-Hercegovinának? Itt, ahogy mindenhol, a múlt formálja a jelent. Európa kötelessége – a mi kötelességünk –, hogy tanuljunk Srebrenicából, és e szerint cselekedjünk, hogy a jelenlegi és elkövetkező generációk majd olyan jövőt alkothassanak, amely a szabadságra épül.
(Fordította: Kovács Bettina)
A szerző az Európai Antirasszista Mozgalom elnöke
*A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenn tartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.nyomtatott vagy online változatában
