Hogy mi? Háromévenként van diákparlament?! A pesti Teleki Blanka Gimnázium diákjainak nyílt levelét olvasva a tizenegyedik pontnál kaptam fel igazán a fejemet. Ez a frappáns megoldás eddig sosem jutott eszembe: hogy a rendszerszintű reformokat fél év alatt lezavaró kormány regnálása idején minden három évben egyszer hívják össze azoknak a tanácskozását, akiknek a feje fölött épp felgyújtják a házat.
Gondoljanak csak bele, kettőt sem aludtunk, és a Fidesz államosította az iskolarendszert, megszüntette az igazgatók cselekvési szabadságát, újraírta az alaptantervet, zúzdára ítélte a régi tankönyveket, csökkentette a tankötelezettséget, visszavágta az állami helyek számát a felsőoktatásban, és a többi, és a többi – a diákok meg csak várták, hogy végre 2014 legyen, és hivatalosan is beszélgethessenek egy kicsit minderről. Most meg vághatják a centit, hogy beköszöntsön 2017: akkor majd biztos választ kapnak mind a tizenkét felvetésre, amely ott sorakozik a telekisek levelében.
Ebben a levélben az a legszívszorítóbb, hogy mindaz, amit felsorol, egy európai kultúrállamban nem létezhetne. Nem kellene „kívánni” – pláne követelni, de azt a NER-ben egy józan tiltakozó, már ha olyan alávetett helyzetben van, mint egy magyar iskolás, megteszi –, hogy legyen kréta meg tábla, ne hevenyészett kísérleti tankönyvből tanítsák, és ne a kárára csökkentsék a tankönyvrezsit, vagy hogy ne kelljen hajnalhasadtakor néptáncolnia, mert a napi testnevelés faktum, csak éppen tornaterem nincs, meg hely az órarendben. Egy európai kultúrállamban ilyesmiért nem kéne harcolni, mert ilyen bornírt eszementségeket magára valamit is adó kormány nem vezet be és nem tart fönn.
