Az újságírói lelkiismeret és a józan ész ütközőzónájában latolgatjuk lapunkban az esetleges kormányátalakítást. A természetes gondolkodás szerint lényeges, hogy életünk egy-egy fontos területét ki irányíthatja. Viszont itt és most szinte teljesen mindegy, hogy hívják például az egészségügy miniszterét vagy az igazságügy felelősét, mert nem ő oszt lapot, hanem neki osztanak.
Egyrészt a Miniszterelnökségről, másrészt még ki tudja, honnan. A valódi döntéseket Orbán Viktor kormányfő hozza, de hogy ő még kire hallgat és milyen alapon, azt csak az tudja, aki azt is, hogy például Habony Árpád mit olvas vagy általában mit gondol a világ fontos dolgairól vagy arról, hogy ki az, akinek a véleménye legalább olyan fontos lehet, mint az övé, vagy éppen fordítva, ki találta ki Habony Árpádot.
Ez a szerkezet éppen olyan, mint a rendszerváltás előtti, ahol szintén voltak miniszterek, csak nemigen számítottak, mert a Politikai Bizottság volt a fontos, amelyhez viszont a nyilvánosságnak még annyi hozzáférése sem volt, mint a betonszürke kormánytagokhoz. Valami jelentősége akkor is volt, most is van annak, hogy ki ül egy-egy tárca élén, és miért. Ezen az alapon örülhetünk, ha igazak a súgások, amelyek szerint lesz ám oktatási miniszter.
