Aztán pedig elővehetik a Nemzeti Múzeumból az úgynevezett polgárdi quadripust, azt a négylábú római asztalkát, amelyről jó ideje úgy vélik: az ezüstkincs szerves része. Már csak az anyagvizsgálatoknak kell minden kétséget kizáróan igazolniuk ezt az elméletet.
Innen tehát nincs is más dolgunk, mint nagyon erősen szorítani azért, hogy ezek a vizsgálatok bebizonyítsák, a Seuso-kincs valóban Magyarországról került illegálisan a nemzetközi műkincs-kereskedelembe. Mert ha mégsem, akkor oltári nagy baj van.
|
Baán László, Orbán Viktor, egy kincs és Pálinkás József
Reviczky Zsolt |
„Visszakerült", „hazahoztuk" – mondta tegnap diadalittasan a miniszterelnök, és ezt zümmögte a mögé felsorakozó, akadémiai elnöktől múzeumi főigazgatóig komoly embereket tömörítő kórus is.
Aminek kétségkívül volt egy kis „Borneó és Celebesz magyar volt és magyar lesz" jellege, már ha figyelembe vesszük, hogy mi, magyarok még vagy fél évezredig nem tettük be a lábunkat a Kárpát-medencébe, mialatt az isten tudja, honnan ideszármazott római potentát eszcájgja már az egykori Pannónia provincia földjében pihent.
Ezt persze tudja a miniszterelnök is, ahogy azt is, hogy enyhén szólva necces egy tisztázatlan hátterű műtárgyegyüttes felét – amely épp zűrös előélete miatt a nemzetközi műkereskedelemben, mondhatni, korlátozottan forgalomképes – kvázi kéz alatt megvásárolni.
Ez a szempont korábban még releváns volt: erre utal legalábbis, hogy amikor február elején a Magyar Régész Szövetség vetette fel a „visszavásárlás" gondolatát, a jegybankban épp ilyen üzletekre elkülönített bő 30 milliárd forint fölött rendelkező Matolcsy György helyettese leszögezte: az ezüstnemű megszerzésével nem számolnak, éppen azért, mert bírósági eljárás folyik vele kapcsolatban.
Két hónap se kellett, hogy ez se jelentsen akadályt. Magyarország most jobb sorsra érdemes 4,5 milliárd forintért „hazahozott" hét darab római kori tálalóedényt, és három hónapon át az Országházban fogja az állampolgárok elé tárni.
Nem a gyűjteménytörténet szempontjából predesztinált Nemzeti vagy Szépművészeti Múzeumban, nem is valamely elegáns, a nemesfémek közszemlére tételéhez illő kiállítóhelyen. A Parlament épületében. Ott, ahol a törvényhozó munka során a Fidesz négy éve napról napra bizonyítja, hogy nem ismer lehetetlent, ha a tettrekészségét kell igazolnia.
Amit elhatározott, azt pedig akár szabályon, törvényen, sőt a józan észen átgázolva, ha törik, ha szakad, akkor is megvalósítja. Mondjuk így, tökéletes helyszín.
