A mezőgazdaság meghatározó szereppel bír az élelemhez való hozzáférés, illetve a hátrányos helyzetű családok jövedelmi viszonyainak javításában. A mezőgazdasági termelőképesség fokozására és a vidékfejlesztésre irányuló szakpolitikák, főként, ha azok célja a kisgazdálkodók támogatása, segíthetnek a munkahelyek teremtésében, és egy éhezés nélküli világ megvalósításában – még ha a szegénység továbbra is létező globális probléma marad.
A jobb életre való törekvés kapcsán egy másik, ezzel szervesen összefüggő kérdéskörrel is foglalkoznunk kell, mégpedig a helytelen táplálkozás különböző formáival.
Legalább kétmilliárd ember szenved vitamin-, ásványi anyag- és egyéb tápanyag-hiányosságban és az ezekből eredő betegségekben. A helytelen táplálkozás aláássa valamennyi korcsoport egészségét és közvetlen kiváltó oka évente mintegy 2,6 millió gyermek halálának.
A világ fejlődő országaiban az alultápláltság szülők, tanárok, szakemberek és közéleti vezetők teljes generációit veszélyezteti. A helytelen táplálkozás fejlődési rendellenességeket okoz, legyengült immunrendszerhez és tanulási vagy koncentrációs nehézségekhez vezethet. Az elegendő élelemhez való hozzáférés szükséges az életben maradáshoz – a biztonságos és tápláló élelmiszerek megfelelő kombinációja elengedhetetlen jövőnkhöz, a társadalmi és a gazdasági jóléthez, az egészséghez és a fejlődéshez.
Az éhezés mérséklésében jelentős eredményeket értünk el az elmúlt 20 évben. Az ENSZ millenniumi fejlesztési céljainak (MDG) egyike éppen arra irányult, hogy 2015-re felére csökkenjen az alultápláltság mértéke (az elfogyasztott kalória alapján). 1990–1991 óta közel 60 ország teljesítette már ezt a célkitűzést, s többen nagyon jó úton haladnak felé.
A helytelen táplálkozás elkerülésére szintén történtek fontos lépések. A gyermekkori fejlődési rendellenességek (alulfejlettség) – mint az alultápláltság legfőbb mutatói – előfordulása mérséklődött, de ha ez a tendencia folytatódik, akkor is közel félmilliárd gyermek fog ilyen betegségekkel szembesülni az elkövetkező tizenöt évben. Eközben 1,5 milliárd ember túlsúlyos, s közülük is közel félmilliárd kórosan elhízott. Ők valamennyien fokozottan veszélyeztetettek a táplálkozással összefüggő betegségekre.
A rossz táplálkozásnak súlyos anyagi következményei vannak. A világ jövedelmének öt százalékát teszik ki a „költségek”, ha az elvesztegetett termelékenységet vagy az egészségügyi kiadásokat vesszük figyelembe. Ez az összeg 3,5 trillió dollár, ami mintegy 115 ezer forint egy főre vetítve.
Az élelmezés tehát valódi közügy. A rossz táplálkozás és éhezés ügye lehet tudományos, gazdasági, de mindenekelőtt szakpolitikai kérdés.
A megfelelő élelmezés a tápanyagban gazdag élelmiszerekhez való hozzájutással kezdődik. Az élelmezési rendszerek fejlesztésre szorulnak, hogy elérhető, megfizethető és tápanyagban gazdag élelmet biztosítsanak az emberek számára egész életük során – állapítja meg a FAO élelmezésről és mezőgazdaságról szóló éves kiadványa (The State of Food and Agriculture: Food systems for better nutrition).
A helytelen táplálkozás valamennyi formájának – alultápláltság, mikrotápanyag-hiányosság és elhízás –legyőzése komplex intézkedéseket kíván az élelmezési rendszerek, a közegészségügy, az oktatás és a szociális ellátás területén. Ezeknek az intézkedéseknek a tápanyagban gazdag élelmiszerekhez való hozzájutást, a szegények kiszolgáltatottságának csökkentését és a fogyasztói tudatosság fejlesztését kell szolgálniuk.
Az élelmezési rendszereken belül kiemelt figyelmet kell fordítani az anyák és a kisgyermekek speciális igényeinek kielégítésére. A fogantatástól számított első ezer napban fellépő alultápláltságnak maradandó fizikai és kognitív következményei lehetnek a gyermekek számára és az anyák egészsége szempontjából.
A legtöbb kormányzat a táplálkozást családi ügynek tekinti, nem nevez ki hivatalos felelőst. A táplálkozás azonban közügy, s mivel kezelése összetett feladat, így az magas szintű politikai elkötelezettséget követel, valamint fokozott együttműködést és koor dinációt a különbözőminisztériumok és partnerek között.
Szerencsére a politikai döntéshozók és közösségi vezetők világszerte komolyan foglalkoznak az élelmezésbiztonság ügyével. Ennek köszönhetően a nemzetközi fejlesztési párbeszédnek is meghatározó témája lett az élelmezés. Az ENSZ-főtitkár Zero Hunger Challenge (az éhezés teljes megszüntetése) kezdeményezése 2012-ben, a Rio+20 Fenntartható Fejlődés Konferencián indult. A kezdeményezés a fejlődés és a megfelelő táplálkozás közötti kapcsolat fontosságát hangsúlyozza. Célja egy éhezés nélküli világ, ahol nincsen élelmiszerpazarlás és élelmiszer-veszteség, ahol a mezőgazdaság fenntarthatóan működik, a szegény gazdálkodók jövedelme pedig megduplázódik.
Az élelmezésbiztonság és a táplálkozás a 2015 utáni fejlesztési célokat tárgyaló magas szintű munkacsoport vitáinak középpontja volt. A magas szintű találkozókra az Egyesült Királyság és Brazília támogatása mellett, 2013-ban Londonban került sor.
A táplálkozásról szóló párbeszéd a jövőben is fokozott figyelmet kap. 2014. november 19–21. között kerül megrendezésre a II. táplálkozási nemzetközi konferencia (ICN2) a FAO, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és más ENSZ-szervezetek segítségével. Az első konferenciát 22 évvel ezelőtt tartották.
ICN2 feladata a nemzetközi együttműködés és a jobb politikai koordináció alapjainak megteremtése az alultápláltság legyőzésére. Itt majd valamennyi érintett álláspontját meghallgatják. Míg a szakpolitikai kérdésekben az utolsó szó a kormányokat illeti meg, addig a civil szférának is jelentős szerep jut az előttünk álló többdimenziós kihívás megoldásában.
Hatékonyabb együttműködés révén valódi esélyünk van az emberiséget beárnyékoló éhezés felszámolására, akár egy emberöltőn belül. De csakis abban az esetben, ha a párbeszédet döntések és konkrét cselekvés követi, melyek minden családra pozitív hatással lehetnek.
A szerző a FAO főigazgatója
