Éktelen kiabálásra kapta fel a fejét Z. az iroda előterében várakozva. Nem értette pontosan, de mintha valami olyasmi hangzott volna el, hogy „Ezt nem hozhatod le!". Néhány másodperc volt az egész, nem zaklatta fel a golfpálya főépületének nyugalmát.
Mikor Z. bemehetett, Géza szívélyesen fogadta, mint mindig. A szokástól eltérően azonban ezúttal néhány mondatot szólt sokrétű üzleti érdekeltségeiről, majd ezzel összefüggésben kibökte, arra gondolt, Z. legyen a megújuló Harsona szerkesztőbizottságának elnöke. Z. próbált udvarias lenni, ám túlságosan lelkesnek sem akart mutatkozni, különösen, hogy nem is volt az. Lényegtelen dolgokat kérdezett a betűtípusokról, meg a szerkesztői mosdó csempéjének színéről. Géza hangos nevetés kíséretében szakította félbe a terelést: – Megnyugtatlak, a tulajdonos részéről beleszólás nincs, de pénz az lesz!
Z. ebből megtudta, amire kíváncsi volt, hogy pontosan a fordítottjára számíthatna.
Hazafelé találkozott Evelinnel, aki elmesélte a legújabb városi legendát, miszerint ők ketten, Evelin és Z. lesznek az egykor a Szocialista Demokrácia nevet viselő, de az eggyel ezelőtti rendszerváltás óta Új Demokrácia néven megjelenő lap főszerkesztői. Nem tűnt teljes őrültségnek, Z. mégis ismét a terelést választotta: – Ne haragudj, nem osztozom – közölte, majd Evelin csodálkozására hozzátette: – Múlt héten egyedül nekem ajánlották fel ugyanezt.
