Napra pontosan öt esztendeje fogadta el a parlament Magyarország alaptörvényét, amely a rendszerváltozás után több mint húsz év után váltotta fel az 1949. évi XX. törvényt, vagyis a szovjet mintára megalkotott alkotmányt. A sors fura fintora, hogy 1949-ben az ország első írott alkotmányát hirdették ki, ami mindjárt az alkotmányosságot is megszüntette, hiszen az egy formálódó totalitárius állam terméke volt. Mégis megélt több mint hatvan évet, bár a rendszerváltozás küszöbén alaposan átszabták, és később is számos alkalommal módosították. A végeredmény szerkezetében rossz, némileg hiányos, szövegezésében helyenként pontatlan, de vitathatatlanul jogállami alkotmány lett, amelynek hézagait az Alkotmánybíróság később szinte hiánytalanul kitöltötte.
Az 1994 és 1998 között kétharmados többséggel rendelkező MSZP–SZDSZ-kormány szeretett volna megszabadulni ettől a kolonctól, és – komoly önmérséklettel, a folyamatot négyötödös többséghez kötve – neki is fogott az alkotmányozásnak. A kísérlet azonban „házon belül" elbukott, mert még a szocialista frakción belül sem volt egyetértés.
Az első Orbán-kormány viszont csak annyit akart, hogy 2000 januárjától legalább számozzák át a törvényt. Ám kétharmad hiányában nem tudták átvinni, hogy a magyar államalapításra és a Szent Koronára történő utalás bekerüljön a preambulumba. A Fidesz 2010 után viszont gyakorlatilag szabad kezet kapott, mert a hatalom a parlamenti mandátumok 68 százalékának birtokában azt csinált, amit elképzelt magának (az összehasonlítás kedvéért: a szocialista–szabad demokrata párosnak korábban hetven százalékot meghaladó többsége volt).
