Versenyképesek vagyunk. És a transzparenciával sincs gond. Mint annyi más, nálunk a verseny is speciális, nem beszélve az átláthatóságról. De mindkettő létezik, igaz, kissé más szabályok szerint.
A versenyt például nem rendeljük alá annyira a piac törvényeinek, mint egyes értelmezések teszik, hanem a beszállítói vetélkedés a kegyekért folyik, de azokért nagyon. A vagyonosok meghatározó köre mindig is igyekszik jóban lenni a hatalommal, ráérezni, illetve hatni arra a gazdasági klímára, amelyet az adott kormányzat preferál. A jó politika, ameddig hitvallásába belefér, megpróbál együttműködni a gazdaság meghatározó szereplőivel.
Egyrészt, hogy kedvükre tegyen, másrészt, hogy ráébressze őket arra a társadalmi felelősségvállalásra, amely lent és fent némi kohéziót teremthet a politika által felvállalt célok elérésében. Tökéletes viszonyok csak a laboratóriumokban léteznek, a vállalkozók is igyekeznek befolyási övezetüket tágítani, repertoárjukon tartva a műsoron kívüli szívességeket, amelyek messze nem elvszerűek, súrolják vagy éppen mélyen belenyúlnak a korrupció tartományába. Ezekből tetemes hasznok és botrányok származnak. Van, hogy mindkettő egyszerre.
